Szerelmi négyszög

Hali :D

Meghoztuk a következő részt :) Rég nem írtunk, sőt, olyan is rég volt, amit mind a hárman együtt kreáltunk :$ Nos, ez egy ilyen lett :) Kicsit pikánsabb lett, mint azt eredetileg terveztem, de még így sem vagyok megelégedve az utolsó jelenettel... Akik olvasták az 1D-Niall szereplőjű szösszenetemet, amit hasonló témával írtam, azok tudják, hogy miért... De nem vihettem túlzásba, hisz ez lényegében nem erről szól :D

Reméljük, hogy elnyerjük a tetszéseteket :) Várjuk a kommentárokat! Igen, nekünk olyan is kell ;) _{(szeretettel várok mindenkit a saját blgomon, ahol Justin az 1D-vel csap össze :) boyvsband.blog.neon.hu)}

Puszi: Cibi, Nattush és anettxd♥

Egy szép nap, kellemesen meleg, igen Noémi ezt a napot választotta, hogy kimenjen egy kicsit a friss levegőre és elgondolkozzon az elmúlt hónapokban történtekről. Épp Atlanta utcáit járta és a sok emlékkép és gondolat közben nagyon azt sem tudta merre megy.
A karácsony csodálatosan telt a fiúkkal, az ajándékok sem voltak semmik például Justin arany nyakláncot ajándékozott a barátnőjének amelyen egy szív medál volt. Noémi és Napsugár is nyakláncot kaptak de ők ezüstöt és a szívecske helyett violinkulcs lógott a nyakukból. Ezek után Jason is adott egy szerelmesekhez illő ajándékot Noéminek ami egy karkötő volt mindenféle szerelmes dologgal teleaggatva és még Sugi is kapott egy gyűrűt amibe belevolt vésve a Love szó, mindezt Christől.
Hát igen a szerelmes párok. Napsugár és Chris még mindig ugyanúgy vannak mint karácsony előtt. Ez azt jelenti, hogy Sugi már semmit nem akar a fiútól viszont Chris annyira szereti a lányt, hogy nem képes elengedni így még mindig harcol érte. De mindezt hiába. Noémi és Jason elég jól megvannak bár a lány kezdi unalmasnak tartani a kapcsolatukat és úgy érzi kezd elmúlni az a nagy láng amely még az elején úgy tüzelt, hogy a kapcsolatuk átvészelte azt a nagy félreértést ami miatt az ikrek keservesen összevesztek.
És végül Leila és Justin, ők olyanok és tényleg olyanok mint egy álompár. Egyszerűen tökéletes még mindig szeretik egymást így kb. 9 hónap után is. Leila könnyedén viseli a médiát ami még nem terjesztett el a kapcsolatukról sem magáról Leiláról semmilyen oltári nagy baromságot. A rajongók is szeretik őt és hát Lei boldog, nagyon-nagyon boldog. Persze egy ilyen fiú mellett ki nem lenne az?!
Ekkor Noémi hirtelen feleszmélt és Justint pillantotta meg kilépni egy kis élelmiszerboltból kezében a kajával. Mosoly terült el a lány arcán majd a gondolatot, hogy Justin ma is milyen helyes elterelve sietett a fiú felé. Időközben Justin is meglátta a felé igyekvő lányt és bevárta.
– Szia Noémi. Hát te? – mosolygott és kíváncsian nézte a zsebre dugott kézzel haladó embert maga mellett.
– Szia! Hát én csak kijöttem sétálni egyet. – nézett fel rá a lány. Az út további részében olyanokról beszélgettek, mint például a turné, vagy, hogy JB miért volt a boltban (persze kiderült, hogy Pattie küldte) meg egyéb ilyen semmiségekről. Hazaérkezvén már mindenki felkelt. Na jó csak majdnem mindenki Sugi és Chris sehol nem voltak. Noémi Jasonhoz ment egy puszit adva leült mellé majd nem sokkal később Justin is belépett az ajtón és barátnőjéhez ment.
– Sugival és Chrissel mivan? – kérdezte Jasont-t de Lei is meghallotta és ő válaszolt.
– Hát szerintem még alszanak. – nézett felé, ő pedig csodálkozva vissza rá.
– Azt nem hiszem Sugi korán kelő mindig ő az aki először kezd el lézengeni a házban. – értetlenkedett. – Megyek megnézem mi van vele. Addig ti is keltsétek fel Christ. – utasította majd felállva a kanapéból a szobájuk felé vette az irányt. Na igen miután Napsugár szakított Chrissel az alvótársak kénytelenek voltak különválni. Mivel Justint és Leilát már az elején kikellett húzni mivel ők megmondták semmiképp nem mennek külön szobába. Így Noémi került Sugi mellé Jason pedig Chris mellé. Jasonnek és Noéminek nem nagyon tetszett, hogy Noémi a mostanában élő-halott ikertestvérével Jason pedig egy fiúval töltse az éjszakáit. Így néha kinnt alszanak ketten a kanapén. Belépve Sugit pillantotta meg az ágyán ülve felhúzott lábakkal amit kezével átkulcsolt és maga elé meredve gondolkozott. Mikor Sugi észrevette felé nézett majd egy halvány mosoly kíséretében megkérte, hogy csukja be az ajtót. Noémi így tett majd ikretestvére mellé ült és faggatni kezdte, hogy mi a baja.
*Eközben Chrissel*
Miután Leila, Justin és Jason ott maradtak hárman Jason úgy döntött nem zavar így Noémi utasítására elment Christ felkelteni de mikor belépett a vele közös szobába a látvány ami elétárult nagyon meghökkentette. – Hát haver te meg mit csinálsz? – kérdezte Jason felhúzott szemöldökkel és a szobában szanaszét szórt ruhadarabokat pásztázta na meg a bőröndöt Chris ágyán amibe pár ruha belevolt dobálva.
– Elmegyek. Feladom és elmegyek nem bírom én ezt már. – mondta kikelve magából erre a hangosságra Justin és Leila is ott teremtek és értetlenül néztek. – Nemár Chris hova készülsz? Most komolyan itt akarsz hagyni? – próbálta Juss viccesre venni de látszott rajta is az aggodalom. Erre a beszólásra Chris szúrósan nézett rá.
– Nézd Justin én mindig kitartottam veled tudod jól! És most, hogy lett végre van egy normális barátnőd téged teljesen hidegen hagy mivan velem. Te is mindig segítettél nekem de mióta ők itt vannak. – mutatott Chris Jasonre és Leilára. – cseppet sem érdekellek téged. Legjobb barátok voltunk nem tudom mi lett veled de én ezt ami itt van már nem bírom így úgy döntöttem haza megyek. – közölte nem túl halk hangon így a vita végére Noémi és Sugi is ott teremtek. Sugi mindent halott és könny szökött a szemébe, tudta, hogy ez most miatta van. Hirtelen találkozott a tekintetük Chrissel majd gyorsan lehajtotta a fejét és mielőtt teljesen kiborulna egy ’Sajnálom Chris’ kíséretében ott hagyta a bandát. Justin lesokkolva állt és láthatólag még mindig Chris szónoklatát emésztette. Jason nem tudott mit mondani Leila szomorú volt Noémi pedig úgy gondolta, hogy akkor ő most igenis kiáll a tettek mezejére.
– Szóval Chris… - nézett kicsit szúrósan Noémi majd miután látta, hogy figyel rá folytatta. – Te most elmenekülsz a problémáid elől. – szúrta oda neki. Hát kicsit felzaklatta vele Christ már ha ennél jobban még lehetett volna.
- Nem! – üvöltötte a fiú majd folytatta. – Én csak itt hagyom ezt a búvá-bélelt társaságot ahol az egyik pár teljesen szerelmes.. – itt Justinra és Leire nézett. – A másiknak nem teljesen felhőtlen a kapcsolata.. – ezt kissé gúnyosan jelezte Noémire és Jasonre. Hát itt Noéminek totál elborult az agya és látszott Chrisnek megenyhül az arca és szomorúan maga elé bámulva suttogta el a következő mondatot. – És végül én meg Sugi akiknek nincs semmilyen kapcsolata. – Hát ez Noémit nem hatotta meg aki üvöltözni kezdett Chrissel.
- Elhiszem, hogy neked még mindig szerelmi bánatod van és rosszul esik, hogy senki nem hallgat meg. Mindezeket véve egésznap a szobádba illetve a házban lézengsz és gondolataidba merülve terveled ki, hogy szerezd vissza Sugit. Ahelyett, hogy felfognád vége és keresnél valaki mást magad mellé vagy ha nem is legalább élnéd normálisan az életed. És nem kell más emberek szerelmét firtatnod. – itt már mindenki döbbenten figyelte Noémit majd Sugi visszajött és próbálta leállítani nem túl sok sikerrel. – Én tökre bírtalak. Tényleg és ha odajössz hozzám, hogy baj van és elszeretnéd mesélni szívesen meghallgattalak volna ehelyett én mentem mindig utánad és kérdeztem, hogy segíthetnék-e valahogy. Úgy látom mindezt hiába ráadásul még ezt kapom vissza. Hát kösz szépen de ebből inkább nem kérek. És tudod mit? – itt halkan elsuttogott Chris egy ’mit?’ majd Noémi folytatta. – Az sem érdekel ha elmész, menjél NEKEM biztos nem fogsz hiányozni! – Ezzel a mondattal a lány kiviharzott és az eddigi szemét szúró könnyek előtörtek ő pedig ismét az utcákat járva talált egy helyre ahol senki nem látta és nyugodtan elrendezett magába mindent. Chris ezek után mindenkit kizavart a szobából, és a saját magányában folytatta a pakolást. Justint bűntudat gyötörte csak úgy, mint barátnőjét. Lei azt érezte tönkre vágott egy barátságot. Csak ültek egymás mellett csendben, mikor az énekes megtörte a jeget.
- Szerelmem. – szólította szokatlan módon kedvesét. – miért vagy ennyire szomorú?
- Szerintem te is tudod, de ha mégsem akkor, azért mert közétek álltam, Chris és közéd. – törtek elő a lány könnyei.
- Édesem, te nem csináltál semmit sem, és az, hogy mindig veled vagyok az annak tudható be, hogy imádlak. – miközben letörölte párja könnyeit.
- Én is imádlak, de…- elhallgatott.
- De? – húzta fel szemöldökeit a szupersztár.
- De nem akarom, hogy miattam veszíts el minden barátodat. – fejezte be. – Óriási bűntudatom van. – bökte ki.
- Hmm, az nekem is van, de neked emiatt ne legyen. – közölte és megcsókolta barátnőjét. Gyorsan eltelt a nap, észre sem vették és már délután 3 óra volt. Noémi már rég hazaért és legjobb barátnőjével beszélt, Napsugár egyedül gubbasztott a sarokban. Justin, Jasonnal együtt próbált bebocsájtást nyerni barátjukhoz, aki még mindig a pakolással bajlódott, figyelembe se véve a folyamatos kopogásokat.
- Elegem van! - kiáltott Jus. – Itt könyörgök neki és semmi, beszélni szeretnék vele, de úgy látszik ő nem kíváncsi már rám többé. – fakadt ki. – Akkor menjen csak, nekem sem fog hiányozni. – erre a mondatra mindenki felkapta a fejét.
- Hé, haver, ezt te sem gondolod komolyan. – jelentette ki Jason.
- De! Igen is komolyan gondoltam! – kiabálta Justin. Amint kimondta megmarkolta barátnője kezét, s magával húzta ki az ajtón.
- Még is hova megyünk? – kérdezte kissé félve Lei.
- Majd meglátod. – felelte az énekes titokzatosan. A szerelmesek autóba ültek. Justin vezetett, nem nagyon tartotta be a sebességhatárokat, ezt Leila arcvonásaiból ki is lehetett venni.
- Justin! – kiáltott. – Lassíts már! - De a srác, mint ha meg se hallotta volna, a táncos lány szavait. Hírtelen nagy fékcsikorgás hallatszott. Egy strand előtt álltak meg.
- Ugye hoztál magaddal fürdő ruhát? – mosolyogta el magát végre.
- Nem, mert épp valaki nem szólt, hogy az is kéne. – forgatta meg szemeit Leila.
- Akkor vegyünk egyet, meztelenül mégsem fürödhetünk. – nevetett.
- De hát pénzt se hoztam, mindenem otthon maradt. – húzta száját a csajszi.
- Nem gond. – jelentette ki – nálam van elég. – villantotta fel édes mosolyát Justin.
- Hát jó, majd visszaadom a pénzt, amint megkapom a fizetésem. – nevetett. – Mellesleg úgy látom kiélted magadat a vezetésben. Már nem vagy olyan mérges és feszült. Ennek örülök. – mondta Leila és megcsókolta Jusst. Nem messze volt egy bolt, ahol fürdőruhát tudtak vásárolni. Sokat felpróbált, és végül egy gyönyörű karibi kék bikinire esett a választása a lánynak. Justinnak is nagyon bejött, mit egy kacér mosollyal fejezett ki. Ezek után visszamentek a strandra, kifizették a belépőket. A fontosabb cuccaikat az autóban hagyták. Bent kerestek egy szabad napozóágyat, arra pakolták a törülközőket meg a felesleges ruhadarabokat. 3 órán át csak fürödtek és csúszdáztak, de mivel a strand már 8 órakor zár nem maradhattak tovább. A sok víztől mind a ketten nagyon megéheztek így hazafelé beugrottak egy pizzériába. Leila egy sajtos pizzát és light colát kért míg Justin szalámis pizzát és fantát. 10 percen belül megérkezett a rendelés. A vacsora közben sokat beszélgettek, többek között a koncertekről, fellépésekről, de olykor-olykor szóba került Chris is. Justin ilyenkor rögtön témát váltott. Fél 10 körül járt az idő mire hazaértek. Halkan léptek be abban a hitben élve, hogy már mindenki alszik. Jason és az ikrek a dohányzóasztalt ülték körbe. Mikor beléptek, abbahagyták a susmorgást, mintha csak róluk esett volna szó.
- Sziasztok! – üdvözölte őket Leila. Justin csak integetett.
- Hol jártatok eddig? – érdeklődött Jason.
- Óh, mi csak autóztunk egyet meg bekaptunk egy pizzát. – mondta Juss miközben a szavak hallatán barátnője kérdően nézett rá. – Mi szerintem megyünk lefeküdni elég fáradtak, vagyunk. Jó éjt.
- Aludjatok jól. – mosolygott Napsugár és Noémi.
- Hát, te meg mért nem mondtad, hogy a strandon is jártunk? – kérdezte kicsit feldúltan barátját.
- Tudod, nem akartam, hogy még rosszabbul érezzék magukat. Vagy is, hogy mi strandolgatunk miközben itthon nagy a veszekedés. – magyarázta Justin.
- Értem, de szólhattál volna. Na, mindegy. Megyek, letusolok. – és már zárta is magár a fürdő ajtaját Lei.
- Jó, csak siess. – kiabált a zárt ajtónál állva a tini sztár. Erre nem érkezett válasz.

***Chris szemszöge***

Eldöntöttem, hogy elmegyek. Nem maradhattam itt. Nem bírtam tovább, hogy nap mint nap találkozok azzal a lánnyal, nem, nővel, akit szívemből szeretek. Sugi egy csodálatos lány, akire szükségem van, hisz nélküle az életem egy fabatkát se ér.

Ezen felül viszont igazat kellett adnom Noéminek. Kiállt az ikertestvére mellett, ami szép dolog, ráadásul mindenben igaza volt. Justin pedig… Nos meg kellett volna értenem, hogy neki Leila a legfontosabb most. Rég nem volt ilyen csodálatos kapcsolata, igazán megérdemli a boldogságot a lány oldalán.

- Zavarok? – léptem be a nappaliba, ahol Jason és az ikrek valamiről nagyon pusmogtak.

- Nem – mondta Jason. Noémi felállt és kiment, Napsugár pedig a földet kezdte pásztázni.

- Csak szeretnék bocsánatot kérni, mindenért. Igaza van Noéminek, hogy csak menekülni akarok. És nem lett volna szabad irigykednem Justin boldogsága miatt. Örülök, hogy ő boldog. S ha én nem vagyok az? Ezt már csak magamnak köszönhetem…

- Meg nekem – suttogta halkan Sugi, mire tekintetemet ráemeltem. Jason ezt érzékelte és tapintatosan kiment a helyiségből.

Leültem a lány elé, akiért a szívem dobogott. Csak néztem az arcát, vonásait, az egész lényét. Még mindig hihetetlenül csodás. Kezemet óvatosan felé nyújtottam, s mikor nem húzódott el tőlem, letöröltem az arcán végigpergő könnycseppet. Tekintetét rám emelte, majd előtört belőle a zokogás…

- Hé édes, mi a gond? – húzódtam mellé és átöleltem.

- Én nem… Nem akarom, hogy elmenj – szipogta. – Hiányozni fogsz, ha lelépsz – sírta tovább.

- Mindenkinek ez lesz a legjobb – szorítottam magamhoz a lány, aki végre átölelt engem.

- Olyan srácot szeretek, akit nem lenne szabad – vallotta be, miközben én értetlenül néztem könnyes szemébe. Bólintottam és folytatta – Ha nem lennél itt, akkor nem tudnék uralkodni magamon… Nem akarok fájdalmat okozni neked, hisz tudom, hogy miattam nem vagy olyan boldog, mint korábban voltál… Én vagyok a hibás azért, hogy elcsesztem az életed… Soha nem fogom megbocsátani magamnak…

- Ne emészd magad – puszit adtam a homlokára, ám ő eltolt magától.

Szemembe nézett, ám én nem tudtam semmit se kiolvasni. Közelebb hajolt hozzám, ajkait az enyémre tapasztotta és megcsókolt. Oly rég óta vártam erre, hogy hirtelen lefagytam. Végül én is visszacsókoltam. Ekkor feleszmélt, rájött, mit is tett valójában. Kibontakozott az ölelésemből és felállt, és hasonlóan tettem.

- Csak ne hagyd itt Justint, nagyon fogsz neki hiányozni – kérte tőlem, majd halkan hozzátette: - és nekem is!

- Van még esélyem? – kérdeztem tőle reménykedve.

- Nem igazán, de még bármit hozhat a jövő…

***Napsugár szemszöge***

Megcsókoltam Christ, de nem lett volna szabad. Most azt fogja hinni, hogy szeretem, pedig nem tudok másra gondolni, csak….

NEM! Nem gondolhatok rá, az bűn. Nem akarom, hogy emiatt megromoljon a kis családunk klassz kis kapcsolata… De ha olyan gyönyörű szemei vannak?! NEM! Ezt be kell fejeznem! Nem szabad belé szeretnem, hisz barátnője van. De annyira aranyos. Ahogy az embereket a tenyerén hordozza, ahogy mindenkivel annyira klasszul bánik…

- Bejöhetek? – kopogtatott be hozzám Justin. Szívem hatalmasat dobbant. Próbáltam leállítani magam, de nem ment.

- Persze – nyekegtem, hisz alig bírtam megszólalni.

- Chris marad – mosolygott rám. – Azt mondta, hogy te beszélted rá. Ha ez így van, akkor köszönöm – lépett oda hozzám a szupersztár és megölelt. A lábaim remegni kezdtek, teljesen elgyengültem karjai között.

- Hibát követtem el akkor, mikor megcsókoltam, csak azért, hogy maradjon.

- Hogy mit csináltál? – nézett rám hüledezve Justin. – Te most komolyan az érzéseit használtad fel ellene?

- Elmondtam neki, hogy mást szeretek és csak azért nem rondítok bele annak a másvalakinek a kapcsolatába, mert nem akarok fájdalmat okozni neki… De ő mégis menni akart, valahogy meg kellett győznöm… - vallottam meg neki a történteket.

- Szóval önző mód kihasználtad. Gratulálok, te aztán mindig meg tudod keseríteni az emberek életét – ezzel kiviharzott a tesómmal közös szobából.

***Semleges szemszög***

Hamarosan lefeküdtek, mindenki a maga helyén. Sugi nem érezte jól magát Noémivel egy szobában, Jasont pedig bántotta, hogy még mindig Chris-szel kell osztoznia. Hiányzott már neki a barátnője, nagyon…

Napsugár és Jason a nappaliban futottak össze. Egyikőjük sem bírt aludni, így egy kicsit beszélgettek. Végül megbeszélték, hogy mindenki amellett alszik, ahol igazán helye van: Jason Noémi mellett, mag Sugi Chris-szel. S bár a fiú ezt is félre fogja érteni, talán jobb lesz így mindenkinek.

Jason puszit nyomott barátnője arcára, aki az érintésre fel is ébredt.

- Hát te? – kérdezte érdeklődve, ám arcán hatalmas mosoly terült el. – És hol van Sugi?

- Gondoltam együtt tölthetnénk az éjszakát. Tesód pedig Chrisnél alszik ma éjjel.

- Csak nem kibékültek? – kérdezett rá Nono.

- Nem, de látta rajtam, hogy nagyon szenvedek a hiányodtól.

- Ahj… Alig bírtam ki nélküled ezt az időt… - sóhajtott Noémi, miközben a fiú ajkára vetette magát.

- Oh édesem – súgta Jason két csók között – nem kellene elvesztenünk a fejünket.

Végül nem vesztették el. Közel fél órán keresztül csak csókolóztak, de nem történt semmi sem. Bár Jason nagyon szerette volna, hogy tovább lépjenek, nem akarta siettetni a barátnőjét.

***Leila és Justin szobája, Leila szemszöge***

Miután kijöttem a fürdőből Justin is bement zuhanyozni. Amikor ő is kijött nem volt semmi sem rajta, csak egy törölközőt tekert maga köré. Elképzeltem, hogy milyen lenne nélküle, és már a puszta gondolatba belebizseregtem. Az ajkamba haraptam, miközben azt figyeltem, ahogy felém közeledik.

- Klassz ez a természetes pír az arcodon – vigyorgott rám, miközben leheveredd mellém az ágyunkra.

- Te vagy a hibás – nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Vigyázz, a végén még leharapom – kacsintott rám, majd az ajkaim felé kapott.

Először lágyan kezdett csókolni, majd egyre szenvedélyesebb lett. Nyelvével körberajzolta ajkaim vonalát, bebocsátást kérve. Engedtem neki, a nyelveink vad táncba kezdtek. Kezeit időközben a pizsamaként használt pólóm alá vezette, melleimet kezdte simogatni. Egy halk sóhajt megeresztettem, hisz élveztem minden egyes érintését. Kezeimmel frissen mosott hajába túrtam, közelebb húztam magamhoz.

Ajkai cserbenhagyták enyémet, nyakamra vándoroltak. Megtalálta legérzékenyebb pontjaimat, halkan sóhajtottam megint és megint. Kezeimet végigvezettem meztelen, izmos felsőtestén. Ahogy elértem a törülköző széléhez visszafelé kezdtem volna vezetni kezem, ám ő nem engedte. Együtt bontottuk ki a csomót, s kibújt belőle, miközben levette a nadrágomat.

- Biztosan szeretnéd? – nézett rám vágytól elsötétült tekintettel.

- Soha semmit nem akartam ennyire – búgtam halkan – de mi lesz a tisztasággyűrűddel és a rajongókkal?

- Az csak egy gyűrű – súgta, mielőtt megcsókolt volna. – A fanok meg meg fogják érteni…

- Szeretlek – súgtam ajkaiba.

Tovább kényeztettük egymást. Már közel volt a pillanat, amikor minden megváltozik, éreztem. Aztán eggyé váltunk. Először annyira fájt, mint még soha korábban. Arcomon könnycseppek folytak végig, melyeket szerelmem csókolt le rólam. Mikor már kezdtem megszokni bólintottam, mire szép lassan mozogni kezdett bennem. A fájdalom idővel élvezetté alakult, ő pedig egyre gyorsított a tempón. Próbáltunk minél halkabbak lenni, ám tudtam, ez nem igazán sikerült.

A hátam ívbe feszült, mikor rám tört az eufórikus érzés. Éreztem, hogy néhány másodperccel később ő is elélvezett. Izzadságtól csöpögő testünk egymáshoz tapadt, majd mikor mellém gurult ráemeltem tekintetemet.

- Sajnálom, ha fájdalmat okoz… - nem engedtem továbbmondani, csókommal fogtam be a száját.

- Szeretlek, s ezen semmi és senki nem tud változtatni – suttogtam neki a maratoni hosszúságú csókunk után.

Elfészkeltük magunkat a másik közelségében, majd álomra hajtottuk fejünket. Mielőtt még elaludtam volna, tisztáztam az álommanókkal, hogy ma nem zavarhatják meg csodálatos érzéseimet. Eleget tettek a kérésemnek.

Heyho^^

Szóval az van, hogy mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni az olvasoktól is és legfőképpen a másik két írónőtől:DD Eléggé elhamarkodottan döntöttem el, hogy kiszálok a történet írásából, de rájöttem, hogy nagyon hülye voltam mert nekem ez a történet nagyon sokat jelent és egy csomó ember van aki nem szereti már annyira JB-t de mégis írja tovább a saját kis történetét, mert nem hagyhatja cserben az olvasóit és jelen esetben a másik két írót. Igazából nem vagyok a szavak embere de megbeszéltem a lányokkal és megengedték, hogy folytassam az írást velük, bár nem tudom miért, mert hát mégsem járkálhatok csak úgy ki.be a történet írásnál szóval nagyon aranyos volt tőlük, hogy visszaengedtek. Imádom őket, imádlak titeket csajok*-*♥ és az olvasókat is.

Szóval ezzel a kis beszéddel szerettem volna bocsánatot kérni mindenkitől és csináltam egy képet is hozzá na meg egy kis zenét is hoztam szóval még1x bocsi mindenkitől. Szeretlek titeket és ezt az egész történetet is és Justinnak is hálás vagyok mert ha ő nincs nem ismerlek meg titeket:)♥♥

https://www.youtube.com/watch?v=_u8GQby-A4g

Puszi♥♥

Na szóval, az van, hogy történt egy kis változás. Cibi azaz Klau (vagy ahogy tetszik) úgydöntött kilép a történetből, azzal az indokkal, hogy már nem szereti Justint.:// Ezt nagyon sajnáljuk, de én és Anett tovább folytatjuk. :) Már készül is a következő rész.:) Renéljük azért nem vesztünk el emiatt pár olvasót.:)

Puszi: Nattush.

Másnap mindenki sokáig aludt. Az egyetlen korán kelő Napsugár volt, aki Bram Stoker sikersztoriját, a Drakulát olasta. A lány egyszerűen rajongott a vámpírokért, annak ellenére, hogy a halloween egyik legnagyobb ellensége. S bár folyékonyan beszélte azangolt, azért a könyveket jobban szerette magyarul olvasni, ám most kivételt tett. Egészen belemerült a leghíresebb vérszívó történetébe.

Amikor már a nap viszonylag magasan járt az égen a konyhába ment, és összeütött egy kis rántottát az egész bandának. Jó nagy adagot csinált, hisz be kell látni, hogy három 18 éves srácnak kell elég kaja, hogy ne akarjanak percenként éhen halni. Leila és Noémi is szerették a hasukat, bár ez egyáltalán nem látszott meg rajtuk.

- Mi ez a fincsi illat? - kérdezte Chris, akit először vonzott a tojás csalogató illata ki a konyhába. - És ki az az istennő, aki ilyen klassz tápot csinál? - nézett a lányra arcán huncut mosollyal.

- Tojásrántotta, csak mert tudom, hogy szeretitek - mosolygott a lány. - Istennőt pedig nem látok, szerintem csak mi ketten vagyünk itt - nézett körbe, miközben tekintetével egy harmadik személyt fürkészett.

- Mondtam már, hogy imádlak? - Chris közelebb húzta magához Sugit, s csókot lehelt puha ajkaira. A lány viszonozta e kedves gesztust, s hosszú percekig egymásba fonódva álltak a konyhában.

- Khm... Nem akarok zavarni, de odaégetitek a reggelimet - köszöntötte őket Justin, miközben a hűtő felé nyúlt, hogy narancslevet tölthessen magának.

- A te reggelidet? Az az enyém - vigyorgott Leila, miközben átölelte a barátját. A tinisztár barátnője felé fordult, s már ők is csókban forrtak össze.

- Jó reggelt - szólt Jason, majd mikor tekintetét a vadul csókolózó párokra vetette: - Pfuj... Ha ezt akarnám nézni, akkor nem a konyhába mennék, hanem egy felnőtteknek való weboldalra -fintorgott tovább.

- Este nem weboldalra mentél... - vigyorgott rá sokat sejtetően Noémi, aki időközben szintén előkerült. Erre a mondatra a párok villámgyorsan szétváltak, Juss és Chris Jason-re, Leila és Napsugár pedig Noémire vetette rá magát.

***A lányok szobájában***

- Ez komoly? - kérdezte Napsugár, letámadva ikertesóját. Mindig mindent megosztanak egymással, nem szeretett volna kimaradni ebből az élményből sem.

- Ti tényleg...? - faggatózott Leila is.

- Miről beszéltek? - értetlenkedett Noémi. Majd mikor leesett neki, hogy mit mondott néhány perccel ezelőtt nevetésben tört ki. -Nem dehogy is, nem feküdtünk le - mentegetőzött. - Csak valahogy be kellett fognom a száját. - vigyorgott. - Nem hagyhatom, hogy az ikremet meg a legjobb barátnőmet cikizze, még akkor sem, ha egyet értek vele.

- A szívbajt hoztad ránk - fújt egy nagyot a barátnő.

- És megjegyezném, remélem a közeljövőben nem is terveztek... khm... ilyen akciókat - kezdett bele Sugi, de látszott rajta, hogy zavarban van - mert Anyáék még mindig itt vannak velünk, és hatalmas balhé lenne belőle...

- Jajj tesó, te mindent olyan komolyan vezsel - ölelte meg a lányt Noémi, de a szíve mélyén hálás volt neki ezért a figyelmeztetésért, ugyanis az ő fejében már megfordult, vajon milyen lenne Jason-nel...

A beszélgetés más iránybe terelődött, a reggelire senki nem tartott igényt. A tojás egyedül árválkodott a serpenyűben, s mikor Leila felé nézett, már jéghideg volt. Nem akarta megenni, meg amúgy is, étterembe készültek ők hatan.

Mindenki készülődött, hogy a legmegfelelőbb ruhába bújhasson az alkalomra. Kereken egy hónapja tértek vissza a lányok Amerikába, bár a szüleik kíséretében. Justin úgy vélte, fantasztikus lenne megünnepelni. Mindenki egyet értett vele, kivéve Napsugarat. Ő jobbnak találta volna, ha otthon maradhatnak. Egy ideje már csak a könyvek azok, amik teljes lelki nyugalmat adnak neki. Hiába beszélget rengeteget a lányokkal, hiába vannak együtt Chris-szel, nem érzi magát igazán jól. Valami hiányzik az életéből. Valami, amit sem a testvére, sem Leila, sem pedig a csodálatos barátja nem tudnak megadni neki. Semmi és senki sem, csak a könyvek.

- Ha még egy oldalt elolvasol, ahelyett, hogy felvennéd a lila rucidat, amit vettünk neked, akkor elveszem a könyved, és soha nem kapod vissza - fenyegetőzött a lány ikertestvére.

- Ha megteszed, akkor soha többé nem állok veled szóba - vetette oda Sugi kettő mondat között, csak úgy félvállról. - Egyébként is - kezdett bele szokásos nyavajgásába, melyet a csajok már harmadjára hllgathattak végig a héten - nem értem, miért örülünk annyira, hisz nem történt semmi különleges - fejtegette véleményét. S hogy ez igaz volt-e? Ki tudja! - Tudtam, hogy egyszer még viszont fogjuk őket látni. Bíztam Justin sármjában, Jason ragaszkodásában és Chris szeretetében annyira, hogy tudjam, nem hagyják, hogy a szüleink szétválasszanak minket.

- És ezért rinyáltál olyan sokat Christian hiánya miatt? - mutatott rá a valóra Leila. - Egy csomó alkalommal mi hoztunk rendbe, hogy ne sírd el magad...

- De szerény valaki - nevetett Noémi, majd megölelte az ikrét. - Maradhat nálad a könyv, részemről az étterembe is hozhatod magaddal, persze csak ha a srácokat nem zavarja túlságosan, hogy nem a sült kacsacombot falod, hanem a betűket - jegyezte meg epésen.

- Ha lerakom, akkor békén hagysz, és nem piszkálsz többet az olvasási mániám miatt? - nézett Napsugár reménykedve a tesójára, aki bólintott. A lány varázsütésre elrejtette párnája alatt Drakulát, s a szekrényhez lépett. - Mit vegyek fel? - kérdezte, miután két percig kémlelte a bútordarab széles választékát.

- Megbeszéltünk, hogy az ugyanolyan ruhánkban megyünk, nem? -bizonytalanodott el Leila. Nagyon okos lány amúgy, ám néha minden kimegy a fejéből, s akkor aztán igazán nagy gáz van.

- Akkor gond van - jelentette ki nemes egyszerűséggel. - Nincs a szekrényemben.

- Itt van, te észlény! - nyomta a kezébe tesója a ruhát, amit előző nap hoztak el a tisztítóból.

- Hupszi - nevetett fel kínosan Sugi, miközben szélsebesen kezdett öltözni. Ekkor vette csak észre, hogy a másik lány milyen ragyogóan néz ki, s hogy ő még sehol sem tart. Ikertestvére és legjobb barátnője rosszalóan néztek össze:

- Könyvek - mondták egymásnak, amolyan lemondó hangnemben. Mikor rájöttek, ugyanarra gondoltak jót nevettek, s segítettek a lemaradt leányzónak bepótolni azt, amit elmulasztott. Leila csinálta meg Napsugár tökéletes sminkjét. Lei rajongott az ilyesmikért, Sugi azonban csak az orrát húzta a dologtól. Azt az elvet vallotta, hogy ha valaki szereti, akkor az szeresse melegítőnadrágban, kócosan, smink nélkül is. Persze, a csajok is egyet értettek vele, ám ha lehetett, ők inkább leültek néhány perc erejéig a tükör elé, s egy minimális festéket kentek magukra.

***Az étteremben***

Mikor megérkeztek a méregdrága étteremhez a fiúk illedelmesen előre engedték a lányokat. Amint a csajok az ajtón belül voltak, szinte levegőt se mertek venni. Az asztalokon vagyonokat érő étkészletek voltak, a hozzájuk passzoló evőeszközökket, Minden második asztalt drága, kézi hímzéső terítő fedte. A svédasztalon a filmekből már jól ismert jégből kifaragott hattyú olvadozott, a megyezetről színarany csillár meresztgette karjait a belépő vendégek felé.

- Tetszik? - kérdezte Justin a barátnőjétől, miközben karjait Leila dereka köré fonta s maga felé fordította. A lány az álulattól szólni sem bírt, csak bólintott, miközben tekintetével falta az őket körülvevő varázslatos helyet.

- Ez valami... valami... - ritkán esik meg, hogy Noémi nem találja a szavakat, ez pont egy olyan alkalom volt. Lassan porgott körbe, miközben próbálta befogadni a mesés látványt.

- Örülünk, hogy tetszik a hely - mosolygott szerényen Jason. - Napsugár, mi a véleményed?

- Az, hogy utálom a teljes nevem. Muszáj mindig Napsugárnak hívni? Sugi vagyok! - mondta a lány kissé zsörtölődve. Ő sem gondolta komolyan, s a fiúk se vették a szívükre a szavait. - Mellesleg ez a hely teljesen olyan, mintha valami mesés, mégis misztikus könyvben lennénk. Egy varázslatos hely, ami mindenkit levesz a lábáról, s senki nem veszi észre, hogy mily' nagy veszélyis leselkedik rá, talán már a szomszéd asztaltól... - Sugi költői kifejezése mindenkit meglepett, kivéve az ikertesóját. Noémi nem is számított másra tőle.

- Ha hazaértünk elveszem tőled Drakulát - jegyezte meg, majd mindenki nevetni kezdett, kivéve a sértettet.

- Drakula az egyetlenem, a mindenem, nem veheted el tőlem! - jelentette ki konokul, mikor valaki megkocogtatta a vállát. Amikor megfordult Chris rosszalló tekintetével találta szemben magát. - Persze csak utánad - mosolyodott el halványan a lány, majd megéhoz húzta a fiút, s szenvedélyesen megcsókolta. Amint elváltak ajkaik egymástól Sugi szégyenlősen vezette el tekintetét a srácról, s a talajt pásztázta.

- Szerintem meg tök klassz, ha valaki tud olvasni - jegyezte meg Jason, mire barátnője átölelte, s kiskutyaszemeket meresztve így szólt:

- Én is tudok olvasni...

- De nem szeretsz - vigyorgott a fiú, majd megcsókolta ő is a barátnőjét. Úgy látszik, egy romantikus estének néznek elébe. S bár a látszat néha csal, most nem ez volt a helyzet. A lányok nagyon élvezték a közös vacsorát, még Napsugár is, annak ellenére, hogy nem igen akarózott elmenni.

A jó hangulatban eltelt estét egy valóságosan őrült éjszaka követte. Persze csak a szálloda keretein belül, de a hangulat így is felülmulhatatlan volt. Rengeteget énekeltek, táncoltak, beszélgettek, visongtak. Mikor éjfél után megjelent a szobájuk ajtajában a portás, és csendre intette őket, Jason így szólt:

- Sorry for party rocking - és tovább buliztak. Persze a hangerőre már odafigyeltek, de a hangulat nem hagyott alább.

Az éjjel egy része az volt, mikor két csapatot alakítottak: lányok vs fiúk. A feladat igazán egyszerű volt. A csajok bekötötték a fiúk szemét, majd beálltak egy-egy srác elé. A feladvány: ki áll az adott fiú előtt. Ha kitalálták egy percen belül, akkor kaptak egy pontot, ha nem, akkor a lányoké a pont. Aztán cseréltek. Persze azok, akik nem voltak "megvakítva" ugyanúgy viselkedtek, mintha a párjuk előtt lennének.

A játékot természetesen a lányok nyerték, s nagyon büszkék voltak magukra, hogy jobban ismerik párjukat. Nem volt sértődés, ha valaki mellé tippelt. Ez pedig elég sűrűn megtörtént, tekintve, hogy a három lány egy ikerpárból, és egy alkatban hozzájuk hasonló leányzóból jött össze.

Nagyon jól szórakoztak, s ahogy egyre közeledtek a reggelhez, úgy fáradtak el. A felkelő nap sugarai a nappaliban találta őket, egymásnak dőlve, szundikálva. Ahogy átölelték a párok egymást, ahogy arcukon boldog vigyor terült el... Bárki megirigyelhetné őket.

Kopogás ébresztette fel őket kilenc óra környékén. Csak nagysokára nyitottak ajtót, ahol a három lány szülei várakoztak. Amikor megpillantották a szobában uralkodó káoszt, megértően bólintottak.

- Ha valamennyire sikerül rendbe szedni a szobákat a lányok jöjjenek át, valami nagyon fontos dologrló szeretnénk beszélni velük - mondta az ikrek apja az ajtót nyitó, egy szál alsógatyában ácsorgó Justinnak.

A srác bólintott, majd még mielőtt a felnőttek egy szót is szólhattak volna, rájuk csukta az ajtót. Időközben Leila kivánszorgott a konyhába, és főzött mindenkinek egy-egy bitangerős kávét. Nem voltak ugyan másnaposak, de remélték, hogy felébrednek eléggé ahhoz, hogy a földön heverő ruhadarabokat be bírják cipelni a szobájukba, és legalább felporszívózzanak, ne kelljen a szálloda takarítóinak az ő őrült buliuk miatt fáradni.

***A szülőknél***

A lányok fél órán belül rendbe szedték a saját lakosztályukat, és átmetek a szülőkhöz. Kiváncsian nézegették az ősöket, akik szó nélkül terelgették be a nappaliba a csemetéiket.

- Milyen volt a buli tegnap este? - kérdezte először Leila apja, kicsit rosszalóan tekintve a lányára.

- Végre lazíthattunk, és volt időnk egymásra is... - kezdett bele a lány, de amint meglátta apja szigorú vonásait, amikor arről kezdett beszélni, hogy milyen jó volt végre egy kicsit foglalkozni a másikkal, csendben maradt.

- Miért hívtatok minket? - kérdezte Noémi. Türelmetlensége indokolt volt, hisz megígérte Jason-nek, hogy az egész napot kettesben töltik. Elmennek kajálni, mozizni, sétálni a parkba...

- Szeretnénk egy kicsit beszélni veletek a fiúkról - magyarázkodott gyorsan, talán túl gyorsan az ikrek anyja. - Ki kezdi a beszámolót a fiúról?

- Majd én - vállalkozott Noémi abban a reménybe, hogy enm kell bevárni a többieket, és mehetnek romantikázni. - Mégis mit szeretnétek tudni róla?

- Hogy hogyan ismerkedtetek meg, miért szereted, milyen is ő valójában, hogy mik a terveid az illetővel meg ilyenek.

- Rendben - bólitott a lány, s a szőnyegre meredt. Felidézte a pillanatot, amikor először találkozott Jason-nel a szálloda recepcióján. - Miután elszöktünk otthonról nem tudtuk, hol is szállhatnánk meg. Nem akarunk ismerőshöz menni, hisz az magában hordozta a lebukás veszélyét. Los Angeles egyik menő szállodáját választottuk. Egy szerencsétlen baleset következtében el kellett hagynunk a helyünket, és Beverly Hills-be mentükn. Alig értünk oda már láttuk is a tv-ben a hírdetést, hogy kerestettek minket. Nem tudtuk, mi volna a helyes dolog. Mindent bevallani, vagy hagyni az egészet és továbblépni. Végül a második lehetőséget választottuk, és így kötöttünk ki New York városában - ahogy felidézte a történteket édes mosoly terült el az arcán. - A recepciós Jason volt, akivel elég hamar kialakult közöttükn valami. Nem tudom, hogy vagy hogy nem, de ez lett belőle... Nem voltam előtte soha szerelmes, úgy igazából, így teljesen váratlaul ért a közeledése, de engedtem. Rengeteg közös élményünk van, melyet senki nem vehet el tőlünk - mosolygott Noémi. - S hogy mit szeretek benne? Azt, ahogy rám néz: tekintete tele van tűzzel, s könnyedén kiolvashatom belőle, mik is a valódi érzései. Imádom, ahogy megnevettet, hogy bízik bennem. S ami egy fordulópont volt a kapcsulatunkban: nagyra becsülöm, hogy egy ballépés után küzdött azért, hogy együtt lehessünk ismét, hogy ne kövessek el hibákat. Arra, hogy valójában mennyire szeretem, csak akkor ébredtem rá, amikor haza kellett mennünk. Eltiltottatok minket egymástól, elkoboztatok minden kapcsolatteremtési eszközt. Fogalmam sem volt, hogy mi van vele. Hogy szeret-e még, hogy van-e esélyem nála a történtek után, hogy meg fogja-e bocsáatni nekem azt, hogy haragban váltam el tőle - arcáról lehervadt a mosoly, s keserű pillantásokkal méregette a dohányzóasztalon álló virágokat. - Rettegtem attól, hogy nem lesz már minden ugyanaz közöttünk, mint korábban volt. Úgy jöttem vissza, hogy ha kell, mindent megteszek azért, hogy ismét a karjaiban tarson, hogy megint én legyek az a szerencsés lány, aki érezheti féktelen szeretetét, valódi lényét. Kiderült, kitartott mellettem mindvégig. Soha még nem találkoztam ilyen hűséges baráttal, fiúval, férfivel, mint vele. Nem hagyom, hogy bármi vagy bárki szétválasztson minket. A sors akarta azt, hogy együtt legyünk, s nekünk ezt tisztában kell tartanunk... - valószínűleg folytatta volna, de ekkorra már elöntötték az érzelmek, arcát sós könnyei kedzték mosni, lágyan, lassan. Ikertesója és legjobb barátnője átölelte a vállát, ezzel biztosítva Noémit, hogy mindig mellette állnak. A lány már nem mondott semmit a fiúról, átadta a szót Leilának.

- Azt hiszem nehéz lesz überelni Noémit, már ami a kifejezőkésséget illeti, de azért megpróbálom. S bár nem hiszem, hogy túlságosan be kellen mutatni nektek Justint, azért azt hiszem, mégis néhány alapinformációval kezdeném - mintegy megerősítéként a szülei felé bólintottak, így egy torokköszörülés után nekifogott elmesélni a kettejük történetét. - Justin egy kanadai srác, aki mert álmodni, s most a világ legjobban kereső énekesei között tudhatja magát. Megdolgozott érte, s csak a szerencsének köszönheti, hogy most itt van, talán ez is lehet az egyik oka, hogy nem kanászodott el. Rengeteget foglalkozik a rajongóival, imádja a családját, és a barátait. A legtöbb éneke s a hirtelen jött siker után a drogokhoz és a piákhoz nyúl, mert ő majd mégmenőbb, és méggazdagabb lesz. Justin nem ezt tette - csak sok nehézség árán tudta ezt így összefoglalni. Próbált ügyelni arra, hogy ne úgy tűnjön, mintha ajnározni akarná kedvesét, hanem a való igazat mondja el a fiúról. - Talá New York-ba lehettünk, amikor találkoztunk először. Egy szerencsés véletlen, hogy pont egymásnak ütköztünk. A mosolya már akkor is elbűvölt, de ezzel mindhárman így voltunk, hisz mind nagy rajongói vagyunk. Egy telefon kiesett a zsebünkből, de nem vettük észre, és csak másnap tudtuk meg, hogy Justinnál van. Elutaztunk hozzá Atlantába, a koncertjének helyszínére, ahol egészen összebarátkoztunk. Aztán mikor szétmentek Selenával... Próbáltam vigasztalni, hisz addigra már a táncosai voltunk - magyarázta Lei. - Ekkor kezdett el köztünk a alakulni a dolog. Mára tudom, hogy az a srác, akire valóban szükségem van. Ő az, aki megvéd engem, történjék bármi, és a szemembe fogja mondani, hogy mit csinálok rosszul. A legőszintébb ember, akivel valaha is találkoztam, s ez nem csalás, nem ámítás. Egy érzékeny fiú ő, aki ügyel a barátnője érzéseire, nem mocskolja be a csodás kapcsolatunkat semmivel, ebben biztos vagyok.

- Valamit nem értek - állítótta meg lányát az apa. - Mindketten úgy beszéltek a fiúkról, mint valami istenekről. Miért?

- Drágám, mi is voltunk fiatalok, nem?! - állt ki lánya mellett az anyuka, majd rámosolygott Leilára. - Én bízok Justinban.

- De ennek most mi értelme van? - türelmetlenkedett Noémi, aki már alig várta, hogy együtt töltse a nap további részét a barátjával. - Miért kellett elmondani, hogy mi történt velünk és a srácokkal?

- Még nem fejeztétek be, megfeledkeztél az ikredről - mosolygott a lányok anyja, aki látta Noémin, menekülne. - Napsugár, elárulod nekünk is a titkotokat? Miért kell azt gondolnunk, hogy a ti kapcsolatotok tökéletes?

- Anya, ez nem igaz - szögezte le rögtön az elején Sugi. - Nem tökéletes a kapcsolatunk, mint ahogy egyikünké sem az. Mindekinek vannak hullámvölgyei, és mi is kerülhetünk ilyen helyzetbe. Én nem tudok olyan sokat regélni Christian-ről, hisz mi vagyunk a legrövidebb idő óta együtt. És az az igazság, hogy nem is szeretném ecsetelni a dolgainkat. Az csak ránk tartozik, s nem szeretném, hogy úgy járjunk, mint az idióta amerikai filmekben a tinik: a szüleik megmérgezik a korábban jól működő kapcsolatot...

- De - kezdte volna az apja, de a lány beléfojtotta a szót.

- Tudom Apa, ti nem vagytok ilyenek, de meg kell értenetek. És ismertek - mosolyodott el egy kicsit. - Nem tudok az érzéseimről beszélni olyan könnyen, mint Noémi vagy Leila, és ezért nem is próbálkozom. Ha egyedül hagytok egy kicsit, akkor magamban mindent rendbe tudok tenni, de nem tudom szavakba önteni azt, mi is megy végre bennem, mi az, ami meghatározza az életemet. Sajnálom - bocsánatkérőn nézett a felnőttek felé, akik, csakúgy mint a másik kettő lány, nagyon meglepődtek a lány őszinte véleményén.

A szülők visszaküldték a lányokat, mondván, már nincs rájuk szükség. A fiúk izgatottan vártak rájuk, s mikor beléptek az ajtón kérdések százaival kezdték el bombázni őket. Leila és Noémi elmondták, hogy mi volt a szomszéd lakosztályban, ám Napsugár csendesen a szobájába lopózott, nyugalomra volt szüksége. Egy ideig senki nem zavarta őt, ám hamarosan megjelent az ajtóban Chris.

- Ezt hagyták a szüleitek az ajtó előtt - mondta, és egy papírfecnit nyomott a barátnője kezébe. Napsugár lehunyta a szemét, majd mikor erőt vett magán elolvasta a rövidke üzenetet:

"Lányok! A mai nap be kellett látnunk, hogy mind Jason, mind Justin olyan srácok, akikre bizton rá merünk bízni titeket. Sajnáljuk, hogy Sugi elzárkózott a válaszadástól, de biztosan meg van rá az oka. Reméljük nem fogjuk megbánni a döntésünket, és boldogok lesztek együtt Amerikában, a lehetőségek országában, nélkülükn. A repjegyünk már le van foglalva, hazamegyünk. Ha bármi gondotok van csak szóljatok, és máris idejövünk, vagy oda, ahol éppen koncertje van a szupersztárnak. Üdv: anyáitok-apáitok"

- Elmentek - jelentette ki a nyilvánvaló tényt Napsugár. - Ennyi volt, vége a rabságunknak - gúnyolódott egy kicsit, hogy oldja a magában felgyülemlett feszültséget. Tudta, hogy Chris rá fog kérdezni, miért nem beszélt kettőjükről a szüleinek, de ezzel nem igazán akart törődni.

- Miért? - kíváncsiskodott Christian. - Miért nem meséltél a szüleiteknek arról, amin ketten keresztül mentünk? Tudom, hogy nehéz lett volna a rút igazság eltakarása nélkül, de te meg sem próbáltad. Miért?

- Chris, én... - kezdett bele a mondandójába, de szava elakadt. Nem tudta megtenni, hisz a barátsága is rámehet a dologra.

- Valami baj van drágám? - lépett oda hozzá a fiú és átölelte a lányt. - Tudod, hogy bennem megbízhatsz, bármit elmondhatsz, ami csak bánt - duruzsolt a lány fülébe. Napsugár arcát egy könnycsepp szelte át szélsebesen. Megfordul, eltolta magától a fiút, és az ablakhoz ment. Kitekintett rajta, megleste a parkban vígan rohangászó gyerkőcöket, majd ismét megpróbálta elmondani azt, amit érzett.

- Én... Szóval... Mi... - nem tudta csak úgy, rögtön kimondani, pedig nagyon szerette volna. - Szerintem szünetet kellene tartanunk - mondta, majd egy fájdalmas sóhaj hagyta el ajkait. Remegve fordult a barátja, illetve Chris felé, aki elkerekedett szemekkel vizslatta.

- De... Miért? - szegény srác nem értett semmit. - Hisz olyan klasszul megvoltunk együtt.

- Az én hibám - kezdte Sugi, miközben könnyáztatta arcát ismét a külvilág felé fordította. - Tévedtem, amikor nem toltalak el magamtól akkor, azután a borzalmas este után. Megzavarodtam. Szerettelek tédeg, mit egy jó barátot, de nem hiszem, hogy többet éreztem volna. Az, hogy olyan csúnyán elbántam Jason-nel és a saját ikertestvéremmel, kizökkentett a megszokott világomból. Rettegtem, hogyha  a dolog nyilvánosságra kerül, akkor soha nem fogok kelleni senkinek sem. Csak a reményvesztettség beszélt belőlem, amikor azt mondtam szeretlek - a fiúra nézett, akinek szeméből az egyértelmű csalódottságot bírta kiolvasni. - Amikor otthon voltunk, Magyarországon, tudatosult bennem, hogy nem is vagyok igazán szerelmes beléd. Csak egy fellángolás volt, semmi több. Sajnálom, hogy csak most jöttem rá, éshogy ennyi idődet pazaroltad rám, hisz nem érdemlem meg. Ha tudtam volna, hogy a szüleink lelépnek, akkor velük mentem volna... Megértem, ha soha többé nem akarsz szóba állni velem, teljesen igazad van...

- De a tegnap reggel, az éjszaka, amikor az első pillanatban felismertél a játékban... Mindez csak ámítás volt? - kérdezte megrökönyödve.

- Sajnálom... Nem volt elég erőm hozzá. Tudom, hogy meg kellett volna tennem, de egyszerűen nem ment. Tudom, hogy mekkora csalódást okozok most neked, s próbáltam minél tovább húzni a dolgot. Az éjszakai játék meg... Túl sokáig voltunk együtt ahhoz, hogy ne ismerjelek fel...

- Szóval hazudtál - állapította meg. Ez volt az igazság, ám Napsugárnak nagyon fájtak ezek a szavak. Ő tényleg nem akart csalódást okozni... Már megint nem...

- Igen - felelte bűnbánóan a fel nem tett kérdésre Sugi, miközben egy újabb könnycsepp gördült végig kipirult arcán. Chris odalépett hozzá, megemelte az állát, és egy utolsó csókot lehet annak a lánynak az ajkaira, aki csak szédítette őt.

- Lehet, hogy megfogom bánni... - kezdte, miutá elváltak. - De megbocsátok neked... És ne feledd: szeretlek! - ezek voltak az utolsó szavak, amiket Napsugárhoz intézett. Kiment az ajtón, s nem tért vissza... Nem tért vissza, egészet december közepéig...

***December***

Christian és Napsugár a lány szobájában voltak. A köztük lévő súrlódásnak már nyoma sincs. Chris megbocsátott a lányka, aki több hónapig hitegette. Barátság lett a korábbi szerelemből, és ezt mindketten megértették.

- Mit vegyünk Justinnak? - tanakodott a fiú, s kérdőn nézett az exbarátnője felé. Amint Sugi meghallotta a fiú nevét összeszorult a torka. A szíve tiltott vizeken evez, bármennyire is küzd a sodrás ellen. Legjobb barátnőjének, Leilának a barátja az utóbbi időben nagyon sokat jelentett a lánynak. Úgy érezte, talán ő lenne az igazi számára. Érezte azt a lángolást, amit nem érzett akkor, mikor Chris-szel töltötte az idejét. De nem! Nem gondolhat így Justin-ra, az csak bajt szülne.

- Nem tudom - zökkent ki a gondolatvilágából Sugi. - Te vagy az egyik legjobb spanja, nem? - kérdezte vigyorogva a vele szemben ülő srácot. A válasz Napsugár kedvenc díszpárnája volt.

- Akkor ugorjunk tovább! - tanácsolta Chris. - Noémi?

- Jujj, őt tudom - mosolygott az ikertestvér. - Egy könyvet fog ajándékba kapni - szögezte le a leányzó.

- Noémi? Könyvet? Biztos vagy te ebben? - kérdezte hitetlenkedve. - Szerintem ez nem jó ötlet.

- De az. Valaki beleolvasott a könyvembe az elmúlt időben. Csak ő lehetett, hisz Leila nem szégyenli elkérni.

- És mi van akkor, ha én voltam az? Ha én lógok be a szobádba és húzom ki titkon a könyvedet a párna alól? - tette fel Christian. A kérdése nevetséges volt, ám ő erről még nem tudott.

- Nem te vagy az. S hogy miért vagyok benne biztos? A könyvemnek az a címe, hogy Melltartó és seprűnyél. És magyarul van - nevetett Napsugár, miközben a srác elpirult.

- Oké, akkor nem én voltam. Valami konkrét ötlet?

- Evernight ~ Örökéj. Úgy hallottam, klassz kis könyv, neki pedig tetszene, utána néztem egy oldalon - büszke volt magára, amiért konkrét tervvel állt elő.

Sok ideig tanakodtak még a karácsonyi ajándékon. Mindenáron olyasvalamivel szerették vola meglepni a szeretteiket, amik teljes egészében rájuk jellemzőek. A hangulat oldott volt, nem feszélyezte őket semmi sem. Rengeteget nevettek, beszélgettek, miközben kezdték valóban megismerni egymást. A szülők már több, mint egy hónapja nem voltak velük, és ezt a lányok nagyon díjazták. Volt idejük kiélni magukat, egy olyan világba csöppenhettek, ami igazán az övéké.

Amikor Chris ki akart menni a szobából Napsugár megállította. A fiú reménykedve nézett a lányra, hisz még mindig többet érzett iránta, mint puszta barátság.

- Tényleg nagyon sajnálom - szabadkozott Sugi. - És köszönöm, hogy megbocsátottál.

- Nem tehettem mást, el kellett fogadnom a történteket. Ja és még valami: még mindig szeretlek - a srác szavai lesújtották Sugit, aki köpni-nyelni nem tudott. Nem érzett a fiú iránt semmit, de ez most nagyon meglepte. Kicsit rosszul érezte magát, hisz azóta az utolsó csók óta senki nem volt olyan közel hozzá.

Leila és Noémi egyébként elég nehezen élte meg a pár szakítását, ám mára már beletörődtek. Rájöttek, hogy talán így mindenkinek sokkal jobb lesz. A srácok könnyebben vették a beállt változást, ők inkább próbálták helyrepofozni Christian érzelmeit, és lebeszélni a lányról. Amint a mellékelt ábra mutatja, nem érték el a célukat, vagy csak Chris a nagyon jó színész...

Ennyi lenne a rész :D made by:anettxd♥ Remélem tetszik, és azt is remélem, hogy nem fogtok megölni a történtek miatt :$ :) élvezzétek ki a zenés részeket, mert egy ideig nem fogok ilyet írni nektek :"D xd várjuk a sok-sok komit^^

Eljött ez a nap is! :D Boldog névanpot kívánunk Napsugárnak, azaz Suginak! ♥

NattushandCibikeandAnettxd

Halilali!

Meghoztuk a következő részt ami nagyon hosszú lett. Nattushal nem tudtuk eldönteni, hogy egybe legyen-e vagy külön ez a rész, de aztán úgy döntöttük egyberakjuk hiszen olyan mind1 így is úgyis elolvassátok az egészet. Szóval ezt a részt én(Cibi) és Nattush csináltuk. Reméljük tetszeni fog és komizzatok ezzerrel sietünk a következővel;)♥♥

ui.: Bocs, hogy még mindig későn hozzuk a részeket de ezzel a hosszú résszel reméljük kárpotóltunk puszi CibiandNattush♥

*1 hónappal később*

*Leila szemszöge*

Ma van egy hónapja, hogy a szüleink olyan csúnyán haza rángattak. Azóta számolom a napokat, mint ahogy az ikrek is. Még mindig reménykedünk, hogy eljönnek értünk a fiúk és újra visszamehetünk az Amerikai álomba de hát elég kicsi a valószínűsége. Igazából már nem olyan szörnyű itthon sem, a szüleinkkel újra jóban vagyunk és már minden rendbe jött a múltat kivéve. Hát igen azt-az egy hónappal ezelőtt véget érő kalandot sosem lehet elfelejteni. A lányokkal egyetlen egy beszélgetés sem zajlik le úgy, hogy ne kerülne szóba. Szerencsére a szüleink úgy hiszik megjött az eszünk, de ez csak a látszat. Előttük így mutatjuk, viszont mindig megpróbálunk hírt kutatni a srácokról valahogy. Viszont az a helyzet állt fel, hogy nemsokára visszakapjuk a lap topunkat és a tévét. A telefonunkat már egy ideje megkaptuk, de kitörölték belőle minden Amerikai barátunk számát. Szóval úgy valójában az életünk ugyanolyan hétköznapi mint az amerikai kaland előtt.

- Leila ébresztő! Elkésel! – kiabált fel anya. Hoppá egy kicsit elgondolkoztam. Gyorsan kipattantam az ágyból magamra kaptam a mai szettemet és irány reggelizni. Szerencsére még volt 20 percem a buszig. Nyugodtan meg tudtam reggelizni és már indulhattam is. Felszálltam a buszra fülhallgató a fülembe és bámulás ki az ablakon. Hétfő reggel van körbe néztem a buszon mindenki fáradt fejjel ül. Hát igen ez az unalmas hétfő egy új hét kezdete mindenki utálja, nem csodálom. Mellesleg Justin zenéjét hallgattam tele van vele az mp4-em erről anyuék nem tudnak, jól el rejtettem ezt soha nem vették még el tőlem. Lassan megérkeztem a sulihoz és találkoztam a csajokkal.

- Sziasztooook! – öleltem át őket.

- Szia! – köszöntöttek szinte egyszerre. Nem véletlen, ikrek. Az egész napunk vidáman telt. Nem tudom, miért vagyunk ennyire boldogak, régen voltunk már ilyenek. Ma szerencsére mindegyikünknek csak 5 órája volt szóval hamar elszabadultunk a sulitól. Még beszélgettünk egy kicsit majd elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy délután 3-kor találkozunk a kávézó előtt ahova mindig menni szoktunk. Mivel 45 percre lakom és nem volt kedvem buszozni írtam anyuéknak egy sms-t, hogy sétálok hazáig. Ehhez volt most kedvem. Szóval elindultam a fülemből most sem hiányozhatott a fülhallgató és benne a Justintól elhangzott számok. Hirtelen furcsa érzés fogott el, ez volt az-az érzés, amikor a közelemben van. Ő. Valaki a szememre rakta a kezét hátulról hozzám simult és én egyáltalán nem ijedtem meg. Tudtam, hogy ő az. Elengedte a szemem és én megfordultam. Ott állt előttem tiszta valóságszerűen.

- Justin! – öleltem át szorosan, amit ő viszonzott. A könnyeim folyni kezdtek és most egy hónap után végre újra a boldogságtól. – Annyira hiányoztál. – engedtem ölelésünkből, mert szegényt már majdnem megfujtottam.

- Te is nekem. –éreztem hangjában a boldogságot. Ez volt az a pillanat, amikor szívesen megállítottam volna az időt. Lassan elengedtem és gyönyörű szemeibe néztem.

- Hogy kerülsz ide? – tudtam a válaszát de megerősítést vártam.

- Hát, hogy kerülnék? Eljöttem azért aki nélkül nem tudnám leélni az életem, ez az egy hónap is tiszta kín volt. – válaszolta. Igen pontosan ezt vártam, annyira aranyos. Fejével lassan közelített felém majd ajkaink egybeforrtak. Mikor már nem kaptunk levegőt elváltunk egymástól.

- De miért csak 1 hónap után jöttél el? 1 hónapig keserves életem volt. Telefon, tévé, és gép nélkül. Mindentől eltiltottak és egyszerűen sehogy sem kaptam rólad hírt. Borzasztó volt. – lehajtottam a fejem és éreztem ahogy könnyeim előtörtek. Justin átölelt.

- Azt mondták, hogy adjak egy kis időt a szüleidnek, hogy lehiggadjanak. És neked is. Nem lett volna jó, hogy látod hogyan veszekedünk a szüleiddel, na meg ide-oda hurcolni sem szabad titeket. Ne haragudj nagyon hiányoztál így is anyuék még várni akartak, de egyszerűen nem bírtam nélküled. – ekkor minden kétségem elszállt a felől, hogy megcsalt volna. Még kábé 1 percig így voltunk majd megtörtem a csendet.

- És akkor most, hogyan tovább? – néztem rá.

- Elmegyünk hozzátok és megpróbálunk higgadtan beszélni a szüleiddel.

- Kikkel jöttök el? És a lányokkal mi lesz? – faggatóztam.

- Hát itt van Anya meg Scooter és Selena is eljött. És a lányokkal mi lesz abba kérünk egy kis segítséget tőled. – persze Selena. Jó nincs vele bajom, de mivel rohadt szép félek, hogy elveszi tőlem Justint hiszen én is ezt tettem vele csak én nem szándékosan. – Huhu itt vagy Lei? – telegetett előttem JBiebs.

- Jah igen ne haragudj. – nem hagyott nyugodni a sok pletyka muszáj megkérdeznem. – Justin igaz el voltam tiltva mindentől, de néhány dolgot hallottam rólad… meg Selenáról. – tudtam, hogy nem fogja jó néven venni, hogy nem bízom benne.

- Gondoltam. – mondta higgadtan. – Nem kell félned nem történt semmi köztünk csak azért voltunk sokat együtt, mert Selena állandóan vigasztalt. Pont te miattad. Féltem, hogy azt gondolod, nem jövök el érted és túl lépsz rajtam majd beleszeretsz valaki másba. – hát nem épp erre a válaszra számítottam. Döbbenten néztem Justinra.

- De, hogy gondolhattad ezt? Én soha nem tudnálak elhagyni. – öleltem magamhoz, és éreztem, hogy megkönnyebbül. Hirtelen a telefonom kezdett rezegni a zsebembe.

- Basszus! – megnéztem ki az. A legrosszabb ebben a pillanatban vagyis nem biztos mert lehet apa lenne a legrosszabb. – Szia Anya. –vettem fel.

- Szia. Hol vagy? – kérdezte nem véltem a hangjába idegességet felfedezni.

- Hát tudod találkoztam egy régi ismerőssel és elbeszélgettük az időt de most azonnal indulok. – végülis ha úgy vesszük nem is hazudtam akkorát.

- Jól van akkor siess, mert holnap még suli és tanulnod kell mielőtt elmész a lányokkal. – mondta tiszta nyugodtan.

- Jól van megyek már. – mondtam nyálas hangon. Istenem mit aggodalmaskodik már.

- Jó szia. – köszönt el és letette.

- Most mennem kell mikor látlak újra? – kérdeztem JB-t.

- El kísérlek és közben elmondom mit kéne tenned. – mondta én pedig örömmel beleegyeztem.

- Szóval én anya, Scooter, Selena na meg a barátnőidnek a lökött pasijuk elmegyünk hozzátok délután 5-re. És neked odakéne szervezned az ikreket és a szüleiket. Hogy egybegyüljünk és megtudjunk beszélni mindent. – magyarázta Justin én pedig hevesen bólogattam.

- Itt van Chris ééés Jason is? – csodálkoztam Jason hallatán.

- Igen itt vannak de a lányok még nem tudják majd elmondod nekik. Az a lényeg, hogy a szüleitek ne szerezzenek tudomást arról, hogy mi megyünk. Mondd, hogy vendégek jönnek, vagy valamit biztos kitalálsz. – nézett rám és kacsintott egyet.

- Igen ettől nem kell félni. – mosolyogtam rá vissza. – Na azt hiszem itt el kell válnunk, mert a végén még lebukunk. – mondtam szomorúan.

- Jól van akkor 5-kor ott leszek. – mondta majd megcsókolt. – Szeretlek. Szia.

- Én is. Szia. – mosolyogva lépkedtem egyre közelebb a házunkhoz. Tudtam én, hogy van valami a levegőben megéreztem, hogy ma valami jó fog történni. – Sziasztok! – kiáltottam el magam mikor beléptem a házba.

- Szia Lei! Végre, hogy haza találtál, ott a kaja a konyhába egyél aztán menj tanulni és utána mehetsz amerre látsz. Persze csak az ikrekkel való találkozásra célzok. – osztotta ki feladataimat anya én pedig halkan felkuncogtam.

- Jól van. – Úgy ahogy anya mondta elvégeztem sorba a dolgaim bár a tanulás kissé nehezen ment mivel egész végig Justin járt a fejemben még 3 óra és újra láthatom. Mindegy is hamar összecsaptam a leckét gondolom holnap nem fogok valami fényesen teljesíteni az iskolába. Már ha még menni fogok. Még egy kicsit benn maradtam a szobába, hogy azt higgyék, anyuék eddig tanulok.

- Anya. – léptem be a nappaliba.

- Igen? – kérdezte és rám szegezte tekintetét. Akció indul.

- Szóval nem lehetne, hogy meghívjuk az ikrek szüleit vacsorára? Már úgy is régen voltak itt és olyan rég beszélgetettek egy jót meg persze én is. Na meg persze a lányokat is régen láttátok már. – próbáltam jó érveket felhozni nehogy megkérdezze minek is akarom ennyire, hogy át jöjjenek.

- Hát végülis nem is olyan rossz ötlet. Lehet, hogy áthívom őket. – igen nyert ügyem van.

- Kösziiiii! – karoltam át majd nyomtam egy puszit az arcára és elköszöntem. Irány a kávézó a csajok megfognak őrülni ha elmondom nekik ezt az egészet. Főleg Noémi, hogy itt van Jason. Nagyon bánja, hogy haraggal váltak el. Most majd kibékülnek és minden happy lesz!

*Sugi szemszöge*

Már negyed órája várunk Leilára. Hihetetlen mi lehet vele ma is tiszta bolond volt most meg késik. Nem rá vall. Mondjuk lehet az is közbe játszik, hogy előbb jöttünk valamivel, mert drágalátos testvérem nem bírt megmaradni a fenekén.

- Látod már simán jöhettünk volna később is. – mondtam neki lekezelően.

- Jajj már Lei olyan izgatott volt a telefonba. Annyira kíváncsi vagy mi történhetett. Különben is mostanába mindig az unalmas könyveidet olvasgatod jót tett, hogy kiszedtelek a rabságából. – válaszolt. Hát igen Noémi mindig is ilyen kíváncsi volt. A könyv olvasás meg nem tudom miért olyan nagy baj.

- Miért zavar, hogy annyit olvasok? Mást nem nagyon tudunk csinálni. – utaltam a büntetéseinkre, amit ha jobban belegondolok Noémi miatt kaptunk. – Amúgy meg jobb, minthogy bámuljak ki a fejemből és azt lessem mikor mennek el anyuék és szegjem meg a szabályokat, mint te. - mivel ikertestvérem találta ki azt a szuper ötletet, hogy menjünk el Amerikába és most tessék mindhárman roncsok lettünk, mert el kellett távolodnunk mindegyikőnknek a szerelmétől. Igaz Noéminek sosem volt ez gond, de mióta visszajöttünk Amerikából még egy fiúval sem láttam, hogy flörtölne. Talán ő is meg találta a nagy Ő-t Jason személyébe? Kitudja. Mindenesetre ezt sosem említem neki nem szeretném hibáztatni, hisz ő is ugyanúgy áldozat mint mi Leilával. Talán így volt a legjobb egy kaland lehet, hogy még kijutunk valamikor de nem hiszem, hogy találkozunk a fiúkkal.

- Sziasztoook! – közeledett Lei. – Csajok szuper hírem van! –csak úgy virult mi történhetett?

- Leila utoljára akkor láttalak ilyen boldognak amikor… amikor kinnt voltunk Amerikába és ti Justinnal éjjel nappal faltátok egymást. – mondta Noémi.

- Hááát… nem kizárt. – kezdett bele Lei.

- Nem mondod? – lepődtem meg.

- Csak nem? – csillantak fel Nonó szemei is.

- De lányok Justin itt van és eljött értünk! – Noémi és én öröm síkitást ejtettünk majd Leila folytatta.

- És tudjátok még kik vannak itt? – örvendezett.

- Ugye itt van Chris? – kérdeztem csillogó szemekkel, bólintott és Noémi felé fordult.

- Hozzád is jött két személy. – mondta Lei mivel látta, hogy Nonó le van törve gondolom már át is futott az agyán, hogy Jason nincs itt.

- Kettő is? – csodálkozott. – Én még egyre sem számítottam. – mondta már mosolyogva.

- Igen ám a szerelmed és Selena. – csak úgy ömlött a szó Leilából az 1 hónap alatt sosem beszélt ennyit, mint most. Érthető.

- Na és honnan tudsz ennyi mindent? – kérdeztem tőle.

- Hát miután elbúcsúztunk egymástól suli után mentem haza és valaki hátulról befogta a szemem.

- Ne is folytasd Justin volt az. Ugye? – vágtam közbe. Bólintott.

- Mindent elmesélt. – mondta Leila majd minket is beavatott a nagy tervbe. Még volt időnk szóval miközben mesélt beültünk a kávézóba, elszürcsölgettük a cappuccinonkat majd mindannyian hazafelé vettük az irányt.

*Noémi szemszöge*

- Anya akkor megyünk Leilaékhoz? – kérdeztem meg anyut aki a tévét nézte.

- Igen megyünk. Jó, hogy szólsz készülődnöm kell ti is kezdjetek magatokkal valamit. – szólt vissza majd a tévét kikapcsolva a fürdőbe ment.

- Ez az! A terv idáig sikeres és már csak fél óra. – súgtam oda Suginak aki, mint mostanság megint a könyvét bújta. – Hahó te nem is örülsz, hogy újra találkozhatsz a barátoddal? Én a helyedbe jól kicsípném magam, ahelyett, hogy azt az unalmas könyvet olvassam. – vártam a reakcióját.

- Tudod Noémi nem értem mi bajod van azzal, hogy olvasom ezt a könyvet mert engem ez köt le. Chris pedig így is úgy is szeret nem kell annyira kicsípnem magam. – nézett rám majd vissza könyvre. – Mellesleges izgalmas ez a könyv.

- Nem tudom mi lett veled. Régen olyan jól elvoltunk most meg nem lehet veled semmit sem csinálni állandóan a hülye könyveidet bújod. Azt hittem majd együtt elkészülődünk, de úgy látszik nem. – mondtam kissé szomorúan, kissé haragosan. Haragudtam, mert úgy éreztem a könyvei fontosabbak számára, mint én.

- Vége az Amerikai álomnak már egy hónapja csak próbálok vissza zökkeni a régi kerék vágásba. – mondta már ő is haragosan.

- Igen? Szóval neked ez a „kis kaland” csak ennyit jelentett? Attól, hogy vége neki még nem kell visszaváltoznod szürke kisegéré. – felment a pumpa és kiabáltam vele majd felmentem az emeletre elővettem az esti cuccomat beballagtam a fürdőbe és én is elkészülődtem. Lementem már mindenki kész volt.

- Akkor mehetünk? – kérdezte apa. Bólintottunk majd magunk mögött hagytuk a házat. Kocsival mentünk. Anyuék elől beszélgettek mi pedig egy szót sem szóltunk egymásnak Sugival.

- Nem sokára látjuk a barátainkat és a szerelmünket. – súgta oda Sugi, valószínűleg most fogta fel. Ránézett és ő is rám elmosolyodtunk és megöleltük egymást.

- Légy szíves néha foglalkozz velem is ne csak a könyveiddel. – engedtem el.

- Okés de te se rángass bele mindenféle hülyeségbe. – mosolygott.

- Megegyeztünk. – nevettem fel. – Mellesleg a legutolsó nem is volt akkora hülyeség. Egyből tudta mire gondolok. Hát igen az Amerikai kalandra.

- Megérkeztünk! Legyetek illedelmesek! Nem mintha nem tudnák, hogy igazából milyenek vagytok. – szóltak hátra anyuék közben kikászálódtunk a kocsiból.

- Jó – nevettünk. Bementünk a házba mindenki köszöntött mindenkit majd leültünk az asztalhoz.

- Mikor jönnek? – kérdeztem Leilát.

- Bizonyára nemsokára. Felhívtam Justint, hogy jöjjenek egy kicsit később, mert ti is késtek. – suttogta.

- Okés de honnan van meg neked a száma? Nem úgy volt, hogy mikor vissza kapta a telód kitörölték a számát? – érdeklődött Sugi.

- De, csak ma délután megadta. – kacsintott. Miután elfogyasztottuk a vacsorát kijelentettük, hogy kimegyünk „levegőzni”.

- Fu már annyira izgulok. – mondta Sugi. – 1 hónap. És megint itt vannak. – mondta örömteljesen.

- Hát igen. Már akinek 1 hónap. – mondtam. A lányok is húzták a szájuk gondolom tudták mire gondoltam.

- Rohadt hideg van jöhetnének már. – fagyoskodott Lei.

- Ezzel szerintem mindegyikünk így van. – mosolyogtam. Egyszer csak kocsi fényt pillantottunk meg. Egy kicsit arrébb álltak meg nem akartak nagy feltűnést kelteni. Kiszálltak a kocsiból és már jöttek is. Elől Justin, Selena és Chris mögöttük Jason kullogott, és egy kicsit lemaradva Pattie és Scooter. Mindhármand futottunk feléjük és a nyakukba ugrottunk. Leila automatikusan Justint köszöntötte elsőnek, Sugi Chrissel enyelgett én pedig Selena felé vettem az irányt. Aztán miután mindenki köszönt mindenkinek csak én és Jason nem köszöntöttük egymást Pattie-k elmondták, hogy maradjunk kinn ők mennek előre. Így is tettünk Pattie és Scooter bementek a házba, kinn maradtak a szerelmes párok na meg Selena.

- Menj már oda beszélni vele! – mondta Sel nekem. Félve de odalépkedtem.

- Szia. Hogy vagy? – kérdeztem tiszta természetesen. Tiszta hülye vagyok, több, mint egy hónapja nem láttam és ilyeneket kérdezek. Gyorsan észbe kaptam és átöleltem. – Olyan hülye voltam, úgy hiányoztál ne haragudj rám. – szorítottam magamhoz. Miután éreztem, hogy ő is viszonozta az ölelést megnyugodtam.

- Nem haragszom. Te is hiányoztál. – elengedtük egymást majd egymás szemébe néztünk. Lassan közeledett ajkaim felé majd elcsattant az a bizonyos békülős csók. A többiek ujjongva gratuláltak. Nem tagadom eléggé zavarba jöttem.

- Gyerekek gyertek be a végén még megfagytok! – Szólt ki anya. Ezek szerint jól fogadták Pattiekat. Mindenki sorba bevonult majd az asztalnál foglaltunk helyet.

- Szóval akkor röviden annyi, hogy kellenének a lányok vissza a színpadra. – mondta Pattie. Majd Scooter folytatta:

- Igen az a helyzet, hogy nagyon megszerették a lányokat Justin háttértáncosaiként és mit mondja elég jól nyomták a csajok. – itt felénk nézett majd vissza a szülőkre. – Szóval nagyon jók a lányok és persze megfizetjük, hogy ott dolgoznak. Na meg persze a tanulást is eltudjuk intézni, és olyan rossz kezekben sem lennének. – fejtette ki Sco.

- Ez mind szép és jó, de félünk, hogy valami rosszat csinálnak és elkanászkodnak. – mondta Lei anya. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyű esetek lennének.

- De nem lenne semmi baj, mert mi figyelünk rájuk. – folytatta Scooter. – Sőt ha szeretnék maguk is jöhetnének velünk és akkor figyelhetnek rájuk. – ennél a mondatnál a csajokkal kétségbeesetten egymásra néztünk és halványan csóváltuk a fejünket. Nem lenne valami jó ötlet.

- Nem rossz ötlet. – közölte apa. Ne már kész rémálom, szülőkkel Amerikába? De hát ha ez az ára.

- Okés! Akkor visszamehetünk? – vágtam a felnőttek beszélgetésébe. Mindenki rám szegezte tekintetét ami zavart. Anyuék felé néztem és elővettem a kölyök kutya szemek nézést. Ennek sosem tudnak ellenállni.

- Egy feltétel! – a lányokkal boldogan egymásra néztünk. – Mindig a közelükbe leszünk és ezt a hetet még kijárják a suliba. – jelentette ki Leila apja.

- Király! – kiáltottunk fel egyszerre a csajokkal és mindenki elnevette magát.

- Megegyeztünk! – nyújtott kezet Scooter először apának majd Lei apjának. Ezt nem hiszem el, ilyen nincs komolyan sikerült rávenni őket kész csoda.

*-*Újra vissza az Amerikai álomba!*-*

*Két héttel később*

A szülők október 30.-án elmentek New York-ba, mert már régóta vágytak oda, így nem is vártak tovább, repülőre ültek és már mentek is. Persze Pattie és Scooter is velük tartottak. Eljött október 31.-e amit Noémi és Leila már nagyon vártak. Egyik kedvenc ünnepük volt a Halloween, hiába Magyarországon laktak. Mivel ahogy már tudhatjátok, imádják a horror filmeket, és hát ez a nap nem áll túl távol az ijesztő dolgoktól.

-          Hé, Noémi. – szólt Lei halkan, mikor ketten voltak a szobában. – Ugye tudod, mi van ma?

-          Hát persze, hogy tudom. – villantott huncut mosolyt barátnőjére.

-          Na és kit ijesszünk majd meg? – dörzsölte össze a tenyerét.

-          Hát, mindenkit, Sugit, Justint, Christ és persze Jasont is. – sorolta fel a neveket.

-          Rendben, már nagyon várom. De még is mivel ijesszük meg őket? – kérdezte bizonytalanul Leila.

-          Hm, ezen még nem gondolkoztam, reménykedtem majd te valamit kitalálsz. De sebaj, majd gyorsan kieszelünk valami fergetegeset. - nevetett.

-          Mondjuk, el kéne tűnnünk és miközben keresnek minket, sok-sok ijesztő üzenet, vagy hangok esetleg árnyékok fogják rémisztgetni őket. És ahogy ismerem, őket jól be fognak tojni. – mondta izgatottan Lei.

-          Ez tök jó lesz. Szerintem akkor menjünk vásárolni néhány ijesztő cuccot. – majd előkereste táskáját, így tett a popsztár barátnője is és már mind a ketten útra készen álltak a szálloda előtt. Nem olyan messze volt is egy bolt, amihez már régóta húzott a szívük, végre eljött az a nap, amikor bemehetnek, és kedvük szerint vásárolhatnak mindent, ami tetszik, tisztára olyanok voltak, mint mikor a kisgyerekeket beengedik a játékboltokba. A lányok illedelmesen köszöntek majd rögtön a jelmezek és állarcok felé szaladtak.  Gondolták vesznek jelmezt maguknak és az otthoniaknak is, akik semmit sem sejtenek. Rengetek ruhát próbáltak fel, Leila egy vámpírosat, míg Noémi egy úgymond sötét hercegnőset választott. Justin szintén vámpírosat, Jason egy sikoly jelmezt, Sugi egy ijesztő boszorkányosat és végül Chris egy zombisat kapott.  Noémi vásárolt még, mű pókokat, bár tudta, hogy Leila nagyon fél tőlük mégsem bírta megállni, aztán vett még lámpákat, amik különféle árnyakat mutattak, és ami egy ilyen naphoz elmaradhatatlan, a művér.

-          Na, szerintem már elég jól bevásároltunk mehetünk is haza, még elő is kell készítenünk mindent estére. – mondta Noémi.

-          Jaj, persze még az is. Nem baj a rémült arcuk minden fáradtságos munkáért kárpótol majd minket. – nevettek a lányok.

-          Annyira várom már.  – lelkendezett Noémi.

-          Ezzel nem vagy egyedül, de még azt is ki kell találni, hogy hogy a csudába vigyük fel úgy a cuccokat, hogy egyikük se lássa meg.

-          Majd megoldjuk. – legyintett, Nonó. Sikeresen felértek a szobájukba, és szerencséjükre Sugi sem volt ott, így nem buktak le.

-           Kezdhetjük? – kérdezte Leila.

-          Hát persze! Először is ide a szobánkba kellene, mondjuk művért szétlocsolni, meg rendetlenséget csinálni, mintha elraboltak volna minket. – mondta Noémi.

-          Igen az úgy jó, és utána meg feltesszük a lámpákat a folyosóra és felkapcsoljuk őket, aztán valami mikrofon segítségével ijesztő hangokat hallatni velük.

-          És a mű pókokkal mi lesz? – kérdezte Nonó.

-          Hát, nem tudom, de a közelembe ne hozd őket. - mondta félős hangon a csajszi. Kopogást hallottak az ajtó felől mindent gyorsan betuszkoltak a szekrénybe.

-          Igen? Szabad! – kiáltott ki Leila. Justin és Jason lépett be az ajtón, gondolták meglesik, hogy vannak.

-          Sziasztok, lányok. – köszöntek.

-          Sziasztok. – mosolyogtak majd egy-egy puszit nyomtak a fiúk arcára.

-          Hol voltatok egésznap? Reggeltől nem is láttunk titeket. – mondta Jason.

-          Hát csak elmentünk vásárolgatni. – felelte gyorsan Leila, miközben bármit mondtak volna még.

-          És az hogy lehet, hogy Sugi nem ment veletek?

-          Ja, ő Chrissel volt elfoglalva, zavarni pedig nem akartunk. – mosolygott Noémi.

-          Értjük, na, szóval azért jöttünk, mert szóltak, hogy lesz egy Halloween party itt nem messze és minket is meghívtak. Gondolom, szeretnétek jönni. A lányok csak néztek maguk elé, ez mind keresztbe tehet annak a kis viccnek, amit terveztek.

-          Rendben. Mikor kezdődik ez a party? – kérdezte Leila-

-          Este 22:00-ra hívtak minket. – felelte Juss. A két barátnő megnyugodott, mert bőven lesz idejük mindenre.

-          Jelmezbe kell menni? - érdeklődtek a lányok.

-          Igen abban. – mosolygott.

-          Akkor jó. – mondták.

-          Na, én megyek, még pár dolgot el kell intéznem Jason meg elkísér. – mondta Justin.

-          Jójó, csak nyugodtan. Sziasztok. – köszöntek el és csókot nyomtak egymás arcára Leila Justinéra Noémi pedig Jasonére. A lányok már nagyon várták, hogy lelépjenek, jó szeretik őket meg minden, de még ezt a kis viccet elő kell készíteniük.

-          Majd később találkozunk. – ezzel kiléptek az ajtón. A két csaj se perc alatt készen lettek mindennel, nagyon tetszett nekik a végeredmény. Már csak fel kellett venniük a jelmezt és úgy csinálni mintha eltűntek volna, sokat gondolkodtak, hova is bújjanak. Egyszer csak eszébe ötlött Noéminek, hogy megkérhetnék a szálloda tulajdonosát bebújhatnának e a folyosón lévő kis helységbe, ahol a felmosó rongyokat meg a takarításhoz kapcsolódó dolgokat tartanak, a srác tuti benne lenne. Ez így is lett, a fickó még örült is neki, hogy ilyen történik a szállodájában. Már 19:00 mutatott az óra így elérkezetnek látták az idő, hogy elrejtőzzenek, épp mikor elbújtak akkor jöttek Justinék, és kopogtattak az ajtón. Nem jött hang. Így inkább úgy találták jónak, hogy benyitnak. Ezt is tették, az ajtón túl szörnyű látvány tárult a szemük elé, mindenhol vér hevert, mivel teljesen olyan volt, mint az igazi könnyen bedőltek. Noémi és Leila pedig jókat kuncogtak az ajtó mögött. Jason és Justin futott le Chrishez és Sugihoz akik lent ültek a kávézóban. Elmondtak nekik mindent. Ilyen idegesek még sose voltak, mint most, mindenkinek szóltak a rendőrséget el is felejtették hívni, ami a lányokra nézve jó volt. Körbenéztek lent aztán jött az az emelet ahol az ikrek és barátnőjük szobája volt. Akkor kezdődött csak a borzongás. először Napsugár látott meg egy árnyékot, nem foglalkozott vele azt hitte csak a szeme játszadozik vele, majd mikor másodszorra látta őket jobbnak tartotta, hogy szól a többieknek is. persze egyikük sem hitt neki. Mentek a folyosón, hírtelen lekapcsolódtak a lámpák, ami a szállodavezető egyben tulajdonos ötlete volt. Éppen akkor mikor elment a világítás a kísérteties hangok is lejátszódtak, mindegyiknek borsózott a háta a félelemtől. Sugi nem bírta tovább Chris karjaiba omlott. Elájult.

-          Srácok, én leviszem Sugit, keressétek őket tovább. – mondta idegesen Chris.

-          Jó. – felelték bátran, mikor eljutottak a raktárhoz. A bent lapuló lányok hallották, az ajtó előtt a lépteket így gyorsan elhelyezkedtek. Jason ment elől, s mikor belépett felkapcsolódtak a lámpák, és megpillantotta szerelmét. Odaszaladt hozzá Justin pedig az ő barátnőjéhez, nem bírtak magukkal. Justin szokása szerint megint magát hibáztatta mindenért.

-          Hé. – szólalt meg Leila. Jobbnak gondolta, hogy inkább abbahagyják, ez így már nem olyan vicces, mint először volt. –Justin. – a srác odafordult.

-          Szerelmem! – ugrott a nyakába.  Noémi is felült és a felette imádkozó Jasont ölelte meg.

-          Justin ne haragudjatok.  –sütötték le a szemüket.

-          Ugyan miért haragudnánk rátok? –kérdezte Jason.

-          Hát csak azért, mert ugye Halloween van, és ez csak egy kis vicc volt, legalább is annak indult, de miután láttuk mennyire kiakadtatok, inkább abbahagytuk. Nagyon sajnáljuk.

-          Lányok, nem haragszunk, de azért nem kellett volna ennyire durván csinálni. Napsugár össze is esett, úgy vitte le Chris. – mondta Jason, komoly hangon.

-          Úristen! Hogy mit csinált? És jól van? – kérdezgették.

-          Nem tudjuk, menjünk le és nézzük meg. – felelte Justin. Kézen fogva futottak le a kávézóba. Mikor megpillantották Sugit megölelték őt. Elmagyaráztak neki és barátjának mindent, akik meg is nyugodtak.

-          Na, akkor készülhetünk a partyra? – oldotta kicsit a hangulatot Noémi.

-          Igen felőlem már mehetnénk is. – nevetett Leila.

-          De van egy kis bökkenő, nem volt időnk jelmezt venni. – húzta félre a száját Napsugár.

-          Óh, hát, ha csak ennyi a gond gyertek a szobánkba, ott mindegyikőtöknek van jelmez. Ma vettünk nektek. – mosolyogtak.

-          Szuperek vagytok csajok. – mondta Chris. azzal felmentek oda adták a jelmezeket, ők felvették. Az autó már a szálloda előtt várta őket. Nagyon tetszett nekik a saját állruhájuk.

-          Na, milyen vagyok?  - kérdezte Sugi majd beállt egy vicces pózba.

-          Gyönyörű, mint mindig. – mondta kacéran Chris, aki már a zombi jelmezében feszített.

-          De édes vagy.

-          Vámpír? Komolyan az enyém? – kérdezte Juss.

-          Igen, gondoltam, ha én már vámpír lány vagyok, akkor te legyél egy vámpír srác. Ha nem tetszik, akkor cserélhetsz valakivel, nem gond. – felelte barátnője.

-          Dehogy cserélek senkivel. Jó lesz és így pont összepasszolunk. Akárcsak a többiek-mosolygott. Beültek a kocsiba és egy negyedóra múlva már ott is voltak a buli helyszínén. Rendkívül ízlésesen volt feldíszítve, kidekorálva minden egyes négyzetméter. Justin bemutatott mindenkit mindenkinek. Majd kezdődhetett a reggelig tartó bulizás. Volt lassú, gyors zene. Néhányszor Justin számai is hallhatók lehettek, de más ismerős dallam is felcsendült. A lassú zenénél egymásba fonódva táncoltak a szerelmes párok. Reggel hat óra körül értek haza. Mindenki a saját szobájába ment, kivéve Leila, ő most úgy döntött Justinnál alszik. Délután 14:00-kor kelt fel mindenki kivéve Napsugár, nem is költötték fel, hagyták had aludjon. akik fel voltak együtt elmentek enni valamit, mert már kopogott a szemük az éhségtől. Justin spagettit, Jason hamburgert, Chris pizzát, Noémi és Leila pedig gyümölcssalátát rendelt. A falatozás közben elbeszélgettek, majd később Sugi is megjelent. Ő is rendelt magának ennivalót, mégpedig rántottát. Mikor végeztek Justin elhívta barátnőjét sétálni, azzal az indokkal, hogy van neki egy meglepetése. Sétáltak körülbelül 400-500 métert és egy tetováló szalon előtt Justin megállt.

-          Na, itt van a meglepetés. – mondta és megpuszilta Leit.

-          Tetoválás?  - kérdezte kerekre nyitott szemekkel.

-          Igen, gondoltam csináltathatnánk egy közös tetkót. Vagy nem akarsz? – várta barátnője válaszát komolya arccal.

-          Hát…..de igen, szeretnék. – ölelte meg a popsztárt.

-          Akkor bemehetünk? – Leila bólintott. – Csak ön után hölgyem. – nevetett.

-          Óh, milyen udvarias lett valaki. – nézett huncut arccal.  – Amúgy Justin…még is milyen tetoválás lesz?

-          Majd meglátod, garantálom, hogy tetszeni fog. Bízz bennem. – csókolta meg.

-          Rendben kicsim. – visszacsókolt.

-          Jó napot. – köszöntek egyszerre.

-          Miben segíthetek? - kérdezte a művész.

-          Én hívtam ma fel, Justin vagyok mostanra kaptam időpontot és két tetoválást szeretnénk csináltatni egyet nekem egyet pedig a kedvesemnek. – mondta.

-          Ja, igen, emlékszem. Már meg is csináltam a mintát. – megmutatta. Nagyon tetszett nekik, és közös megegyezéssel az első Justin volt. Tíz perc alatt készen is volt, aztán jött Leila, izgult mivel ez volt a legeslegelső tetkója, de Juss végig ott ült mellette és szorította a kezét.

-          Justin. – szólalt meg Lei.

-          Igen. – mosolygott.

-          Légy szíves ne szorítsd annyira a kezem, jobban fáj, mint a tetoválás. – nevetett.

-          Bocsánat, nem akartam. – nevetett ő is.

-          Készen vagyunk. – szólt közbe a srác, aki szintén mosolygott. Mind a ketten a csuklónkra varratunk.

-          Köszönjük szépen, egyszerűen csodálatos lett. – áradozott a lány.

-          Szerintem is. – csatlakozott Justin is. Fizettek és már ott sem voltak, a csajszi nem győzött hálálkodni az énekesnek. Össze-vissza csókolgatta, persze ennek Justin nem volt ellenére. Sőt élvezte is.

-          Nincs kedvem haza menni, nem megyünk el valahova? – mosolygott a lány.

-          Hát nekem sincs, menjünk, mondjuk állatkertbe, vagy vidámparkba esetleg bowligozni? – sorolta egymás után a jobbnál jobb ötleteket.

-          Nem tudok dönteni, menjünk el mind a háromba. – nevetett.

-          Jó ötlet. – helyeste a srác. – Melyikbe menjünk először?

-          Hát legyen előbb az állatkert, majd a vidámpark és úgy a bowling. Szóval, ahogy felsoroltad. – mosolygott. Kézen fogva elindultak az állatok irányába. Útközben beszélgettek, néha lerohanta Justin egy-egy rajongó, de ezen kívül minden tökéletesen ment. Rengetek, aranyos állatot láttak, Leila a majmokat könyvelte el a legaranyosabbnak, míg a párja a delfineket és a pingvineket. Kettő órát töltöttek ott, majd jöhetett a második állomás. Amire csak lehetett felültek, hullámvasúttól kezdve az óriáskerékig. Ezek után következett a bowling, kibéreltek egy pályát, kértek cipőt, de mivel éhesek is voltak meg szomjasak is ezért először azt tudták le, jöhetett a játék, mind a ketten nagyon élvezték.

-          Ez volt eddig a legjobb napom itt, kivéve mikor megismertelek. – nevetett Leila.

-          Mintha csak magamat hallanám. – megcsókolta. – Na, menjünk még valahova? Esetleg egy mozi?

-          Justin szerintem elég volt ez egy napra, majd holnap. – kacsintott. – Szerintem menjünk haza, és nézzünk meg ott egy filmet, kettesben. – mosolygott.

-          Ez az ötlet jobban tetszik. A moziba lennénk kb. 100-an otthon meg csak, ketten ami felbecsülhetetlenül jobb.

-          Annyira szeretlek. – mondta és Justin nagy barna boci szemeibe nézett, amiktől szabályosan elolvadt.

-          Én is téged. – végigsimította barátnője arcát, majd gyengéden megcsókolta. – Melyik filmet nézzük majd meg?

-          Hát, öm valami horrorhoz van kedvem. Egyedül amúgy se szeretek ijesztő filmet nézni. – mondta halkan.

-          Értem, akkor most lesz kihez hozzábújnod…Igaz? – nevetett.

-          Úgy valahogy. Egyébként, aludhatok megint veled? – kérdezte, s szégyellősen lesütötte szép barna szemeit.

-          Hát persze, ezt nem is kellett volna megkérdezned.

-          Csak biztos akartam lenni benne, hogy nem bánod. Annyira tetszik a tetoválás. – váltott témát Leila.

-          Nekem is, és az a legjobb, hogy nem csak szív, hanem hangjegy is. – mondta mikor a szálloda elé értek. Bementek köszöntek a többieknek, aztán tartották magukat a tervhez, de először átöltöztek valami kényelmesebb cuccba, az énekes egy sötétkék melegítőnadrágot és egy fehér trikót kapott magára, a táncos pedig egy szürke cicanadrágot és egy fekete rövidujjast. Jbiebs betette a Holtak tava című filmet, azután bebújtak az ágyba, betakaróztak, egymásnak dőltek, JB átkarolta a lányt és úgy nézték a filmet, a felénél Lei el is aludt, így a srác kikapcsolta a DVD-t és ő is megpróbált aludni. Öt perc után már aludt is.

És itt egy kép a tetkóról:

Na hali!

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztuk a részt és, hogy ilyen rövidre sikeredett de hát a suli miatt nem tudtunk nagyon a törivel foglalkozni... jó olvasást és komizni ezerrel mert csak akkor hozzuk a kövit;)...puszi: Nattush Cibi Anett

Ám Noémi tévedett. A szülők közel egy hónapja ott tanyáztak a szemben lévő szobában, s eszük ágában sem volt elmenni. Néha esténként áthallatszódott a felnőttek veszekedése, s a lányok azt is megtudhatták, hogy lelepleződtek. Egyik éjjel a következő párbeszédnek voltak fültanúi:
- Itt vannak a szomszéd szobában, ezt mindnyájan tudjuk. Ráadásul ők is tudják, hogy itt vagyunk. Meddig kell még várakozni? – kérdezte Leila anyukája. – Kitekerem annak az idióta sztárnak a nyakát, ha három napon belül nem megyünk haza.
- Nyugalom, nem tart már sokáig. Justinnak fellépése lesz a hétvégén, s biztosan mennek a lányok is, mert táncos nélkül nem lép fel az a nyálas szájú kisköcsög – fejtegette az ikrek apukája. – Pénteken lecsapunk.
Miután a csajok ezt kifülelték, úgy döntöttek, hogy nem mennek el a fellépésre. Ám ebbe a tinisztár nem egyezett bele, s végül mind beültek a hotel előtt várakozó taxiba. Az elmúlt időben ugyanis hanyagolni kényszerültek a limuzinokat és egyéb luxuscikkeket.
A koncerten minden simán ment. A lányok nem fedezték fel szüleiket a közönség soraiban, így arra a következtetésre jutottak, talán mégse kell hazautazniuk. A meglepetés a színfalak mögött érte őket. Justin autogramot osztogatott és fotózkodott. Sok tinédzserrel készített képet, ám ekkor meglepő fordulat történt. Két felnőtt nő és férfi állt meg előtte, akik így szóltak:
- Szia édes fiam. A lányaink nagy rajongóid, s nagyon örülnének, ha készíthetnénk rólad és a táncosaidról egy képet. - szólt az idősebb nő. Justin, mivel számára teljesen ismeretlenek a felnőttek, készségesen a szolgálatukra állt.
- Lányok, van itt néhány szülő, akik fotót szeretnének a lányaiknak, gyertek, csináljuk meg! – szólt hátra vidáman, az öltöző felé. A csajok mit sem sejtve tipegtek elő csini ruhájukban. Fejüket csak akkor emelték fel, amikor odaértek a fényképet készítő koncertlátogatókhoz.
Az eléjük táruló látványra nem voltak felkészülve. A gépek mögül a szüleik pillantottak rájuk szigorúan, Justint megsemmisítő pillantásokkal illették. A lányok nem jutottak szóhoz, ám mindhármuk szemében könnyek gyöngyöztek. Tudták, véget ért az amerikai álom, és vissza kell menniük Magyarországra.
- Soha nem megyek vissza! – kiáltotta Leila hosszas hallgatást követően. – Nem engedtétek, hogy tovább táncoljak, mert egy-két jegyem leromlott. A lányok legalább kiálltak mellettem, s nem ítéltek el, pedig vígan megtehették volna. Ti meg szartok arra, hogy én mit szeretek. Akárhogy is próbálkoztok, nem fogtok belőlem jogász nevelni, vagy idióta fogorvost. Táncos voltam, táncos vagyok és mindig is táncos, maradok. – ezzel elrohant. Illetve rohant volna, ha apja nem fogja meg a kezét.
- Kényes ribanc lett belőled és mindezért ez a mocsok a felelős – mutatott Bieber felé, aki meglepődött. Nem így képzelte el élete szerelme szüleivel az első találkozást.
- Ne merészelj róla így beszélni. Szeretem és kész! – ekkor Lei arcán hatalmas pofon csattant. Ezt már Juss se nézte tétlenül, s a lány apjának rontott. Noémi és Sugi tudták, hogy semmi esélye sincs, ezért visszahúzták őt, s ők álltak az apa elé.
- Csókolom – szólt nyájasan Noémi. – Minket, tessék megütni, hisz mi csaltuk el a lányát. De azt tudnia kell, hogy soha életünkben nem volt még ilyen szép nyári szünetünk, mint itt. – a kérés teljesült, a lányok arcán szintén ott virított a vörös kézlenyomat. 
Az ikrek szülei karon ragadták a lányokat, Leila apja az ő vérét fogta meg, s elindultak kifelé a stadionból. A szállodába ráncigálták őket, bepakoltatták velük a bőröndöket, és a reptérre indultak. Felszálltak a Magyarországra, tartó járatra, s a lányok álmai ezennel összetörtek.
*** Megérkeztek Magyarországra ***
A repülőtér területét elhagyták, s autóba pattanva mindenki hazafelé viharzott.  A szülők a három lányt, amitől csak lehetett mindentől eltiltottak, beleértve telefon, laptop és az MP5-ös lejátszójuk.  „ Kezdődnek újra a szürke hétköznapok” - gondolták, de ez cseppet sem volt így, jó persze az iskolát újra kellett kezdeniük, csak minden mást nem se a tánc se a többi szakkör, amire jártak. A lányoknak ez nem tetszett, a szüleikhez nem szóltak, és egésznap csak bezárkózva ültek és sírtak a szobáikban egyes egyedül. Az első nap az iskolában sem telt valami fényesen, mert ugye a TV-ben Justin mindent elárult új kedveséről, Leiről, ezt a műsort szinte az egész iskola látta, egész reggel Noémire, Napsugárra és Leire voltak rákattanva. Folyton csak kérdéseket tettek fel nekik, és volt pár olyan, akik féltékenyek is voltak, nem csak kíváncsiak. Csak úgy, mint minden iskolában itt is megvolt a három méhkirálynő, és közöttük a legnépszerűbb lány, azaz a főnök, aki ha csak csettintett már a lába előtt hevert az egész suli, kivéve a három lányt. A nagyszünetben, az ebédlőben az ikrek és legjobb barátnőjük egy asztalhoz ültek és pár perc múlva már az a három ribanc is melléjük telepedett. Olyan szöveggel, hogy milyen jó lenne, ha barátok lennének, meg más-más nyalizós szöveg persze, csak azért mert, hogy találkoztak Justinnal és Leilával együtt is vannak. De a lányok nem dőltek be nekik, hagyták had beszéljenek és mikor végeztek az ebéddel csak felálltak és otthagyták őket. Szerencsére hamar eltelt nekik a többi óra, így nem kellett tovább hallgatni a szavakat, amiket a fejükhöz vágtak néhányan. Volt mikor már megelégelték és leoltották őket, de nem sokat hatott rájuk.  A lányok együtt mentek hazafelé közben beszélgettek.

- Szerintetek Justin értem fog jönni? – kérdezte Lei szomorkodva, szinte már sírva.

- Igen, biztos vagyok benne mit, hogy abban is, hogy jön vele Jesse és Cris is. – mondta Sugi, bár lehetett érezni hangjában némi bizonytalanságot.

- Én meg fogok őrülni, ha nem, beszélhetek Justinnal. Nagyon hiányzik, most is és minden pillanatban. – mondta és egy könnycsepp gördült le az arcán.

- Nyugalom drágám, minden rendben lesz. – Mosolygott Noémi. – Nekem is hiányoznak ők is és persze Selena is, de tudom, hogy úgy is találkozunk velük nemsokára, érzem legbelül.

- Talán igazad lehet. – mondta. – Nem megyünk el valahova? Telefon úgysincs nálunk, keresni nem tudnak a szüleink és ettől nagyobb büntetést már úgyse kaphatunk.

- De persze felőlem mehetünk.  – mondta Noémi. És azzal megfordultak, ügyelve arra, hogy valaki ki ne szúrja őket az ikrek házából, mert már egészen ott jártak. A lányok egy cukrászdába mentek, mert azért rájuk fért a boldogság, ennyi balszerencse után. Noémi meggyes rétest, Napsugár csokis muffint Leila pedig csokis Brownit rengeteg tejszínhabbal innivalónak pedig shaket kértek, mind a hárman karamellásat. Még megették a sütit mind szótlanul ültek. Bizonyára mindhármuknak az elmúlt dolgok történte járt a fejükbe. Aztán Noémi megtörte a csöndet.

- Na csajok valami téma? – erőltetett egy mosolyt az arcára.

- Én ezt nem bírom már! – akadt ki Lei. Állandóan csak ő jár a fejembe, hogy lehetnek ilyen szüleim? Eltiltanak az egyetlen dologtól amit szeretek, majd az egyetlen szerelmemtől is. – mondta és könnyei patakként folytak.

- Lei ne szomorkodj minden rendben lesz. Justin úgyis eljön hozzád. Chrissel együtt. – vigasztalták az ikrek.

- Igen ezt már mondtátok de mi van ha mégsem? Mi van ha már el is felejtett és mást lányra talált? – arcát kezeibe temette.

- Ugyan már ne mondj butaságokat hisz mindannyian láttuk mennyire szeret téged én biztos vagyok benne, hogy nem hagy itt csak így szenvedni. – mosolyodott el Sugi.

- Igen egyetértek. – csatlakozott Noémi is. Lei abbahagyta a sírást de még mindig nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy JB eljön érte. Gyorsan telt az idő és a lányok elindultak hazafelé. Már előre féltek attól, hogy mit fognak kapni otthon. Az ikrek elköszöntek Leilától, majd ketten szomorúan ballagtak hazafele. Lei is félve sétálgatott otthona felé de őt már nem érdekelte mit kap ezek után hisz így is elvettek tőle mindent és mindenkit akit szeretett. Mintha valami rossz álom lenne. A három lány teljesen egyedül maradt a szüleik mintha már nem is szeretnék őket. Nem törődik velük senki így csak egymásba kapaszkodva várják…Várják, hogy Justin, Chri és Jesse eljöjjön értük. Ez az egyetlen esélyük, hogy újra boldogok legyenek.

Erről annyit, hogy nem része a történetnek, mindössze egy ilyen kis szösszenet, amit az egyik legjobb barátnőm írt levélben! :D Remélem nem haragszik meg, hogy feltettem ide, de az éjjel álmomban elütötték LB-met és kicsit kiakasztott. Jól jött kelés után ezt olvasni :D

FIGYELEM!!! Nem koppintani, hisz ez a kis iromány nekem elég sokat jelent, és Vikimnek is :D hisz ő írta :DD

The sun was shining and a gentle wind was blowing. The birds sound made people happier except for the 19-year-old Tom, who was alone in a big family house, because his family had died a few days before.

Sometimes ha didn't want to wake up, but his friend, Rob didn't let him do silliness. He felt worse at the burial's day. After the ceremony, Tom went to a bridge to jump into the river, which had strong current. He stepped over barrier.

- I love you - he looked up the sky. Unexpectidly Rob grabbed his arm and pulled Tom back, where he was safe.

- Leave me alone - Tom said furiously. But Rob was with him in the future too, when it was necessary. Because Tom often tried to commit suicide. One sunny day Tom was walking through the nearby park when he met a beautiful girl.

- What's the time? - she asked.

- I don't know exactly, but I have free time for you - Tom smiled. Samantha, the girl, laughed flirtly. Tom thought that the happines found him.

The next day was the anniversary of the death of his family. The day was the same as ten years before. Tom and Samantha went to the beach to swim in the cold water. While they were driving for their destination, a car crashed into them. So after ten years of effort he finally got what he had always wanted.

A gratulációkat kommentbe kéri az íróleány ;) ja és igen, Viki! ha szeretnéd, leszedem, de úgy találtam jónak, hogy ennek helye van az oldalon, lévén, hogy mindhármunkkal egész jóban vagyunk, és mert ez egy fantasztikus ajándék tőled, nekünk :) Mármint a barátságod :) Cibi és Nattush nevében is beszélek, de azt hiszem, nem fognak megharagudni rám :) És imádtam ezt a rövid történetet *-* Én vagyok Tom, Te meg Rob :) nem engeded, hogy hülyeséget csináljak... ♥♥

anettxd voltam, puszipáá :)

Na hát itt a következő rész, amit Cibi és Nattush írt. :) Bocsánat hogy ennyit kellett várnotok, de reméljük attól még irtok kommentet és elolvassátok. Puszi<3 Nattush and Cibike and Anett

Fergeteges volt. Justin és a lányok hihetetlenül király előadást adtak elő. Még Noémi is, akin egyáltalán nem látszódott az elmúlt hetekben történt dolog. Jason végig Noémit nézte és a sírás kerülgette, hogy már nem mehet oda hozzá és gratulálhat neki egy csókkal. Mikor vége lett a koncertnek felment egy DJ a színpadra és a továbbiakban ő játszott. Addig pedig Justin és csapata is bulizhatott. Justin és Leila egész bulin együtt voltak, mint ahogy Sugi és Christian is. Jason Noémin tartotta a szemét egész végig, de semmi más nem történt csak a pultnál ült és iszogatott persze csak üdítőt. Közben Jason mellett különféle lányok jelentek, meg akik kedveskedtek neki. Jason pedig viszonozva kedvességét beszélgetett a csajokkal. Ezt mind látta Noémi és próbálta elhitetni magával, hogy őt ez nem érdekli, de ez nem így volt. Nagyon is idegesítette, hogy azok a kényes csitrik ott nevetgélnek Jasonnel. A cérna akkor szakadt el, amikor az egyik lány puszit nyomott Jason arcára. Ekkor Noémi kikérte az első felesét, és megpróbálta megállni, hogy ne menjen oda és tépje ki az összes hajszálát annak a libának. Mikor látta, hogy Jason igen jól elvan ezzel a csajjal fogta magát és kiment a teremből. Jason ezt megfigyelve utána akart menni, de a lány, akivel volt nem engedte sehova, így a csapat többi tagjára nézett, akik egyből értették mi van és Leila illetve Sugi már siettek is Noémi után. Mikor kiértek az épületből a lányt nem látták semerre így visszamentek szólni Chrisnek és Jusztinnak, hogy Noémi felszívod ott. Hát igen itt lett vége a bulinak legalábbis úgy látszott, de ekkor Christiannak üzenete érkezett. Noémi volt az. Felolvasta az üzenetet a többieknek kivéve az utolsó mondatot, amit még ő sem teljesen értett. Az üzenetben ez állt: Szia Chei mondd meg a többieknek, hogy minden rendben csak eljöttem kicsit kiszellőztetni a fejem. Majd este találkozunk az épület előtt. majd az utolsó mondat.: Chris légyszí gyere ki majd a parkba ott várlak. Így a többiek megnyugodtak és tovább buliztak. Jason mit sem sejtve az üzenetről tovább beszélgetett a csajjal bár megakarta keresni Noémit de nem tudott volna mit mondani neki ha még meg is találja. Ennek ellenére valmi azt súgta meg kell keresnie és elmondania, hogy még mindig reménytelenül szereti és mindent újra akar kezdeni. Így hát senkinek nem szólván elhagyta az épületet. Nem sokkal utána Christian azzal az indokkal, hogy fáj a feje elmegy egy kicsit sétálni hátha jobb lesz és talán még Noémit is megtalálja. Persze Sugi minden áron menni akart vele de ő mondta, hogy maradjon nyugodtan bulizni nemsokára visszajön. Sugi ebbe beleegyezett majd Chris mit sem sejtve Noémi tervéről elindult a park felé. Eközben Noémi semmit nem tudva, hogy Jason is közeledik felé nem csak Chris a parkban várt a srácra. Valami furcsa érzés kavargott benne nem tudta ezt hová tenni. Majd meglátta Christ közeledni így elkezdett futni és megölelte. Chris nem értette ezt az egészet de vissza ölelte.

- Miért hívtál? És egyáltalán hova tűntél el olyan hirtelen? – kérdezte a srác értetlenül.

– Nem tudom talán Jason talán az az iszonyat jó hangulat. – hajtotta le a fejét a lány.

– Értem és engem mért hívtál? – kérdezte a srác de erre a kérdésre nem a megfelelő választ kapta.

*Eközben Jason*

Épp a parkban vagyok bolyongok és reménykedem benne, hogy egyszercsak meglátom Noémit. Ekkor vágya teljesült. Csakhogy nem egyedül volt a lány és nem is épp olyan helyzetben ahogy Jason eltudta volna képzelni..valaha is. A fiú nagyot nézett majd egy könny jelent meg az arcán amelyet sok másik is követett és elfutott.

*Noémi és Christian*

Christian gyorsan elkapta a fejét és kérdőre vonta a lányt aki nem tudott választ adni csak újra és újra megakarta csókolni Christ. A fiúnak ebből elege lett és Noémi állapotát nem érdekelve otthagyta. Noémi nem értette mért tette ezt csak összeomlott érezte, hogy most vége ez volt amit nem akart elérni. Magába fordult teljesen. Mindenki boldog volt körülötte és ő volt az egyetlen aki boldogtalan volt. Most az egyszer érezte úgy az életben, hogy letudna ugrani egy hídról. Egy fa tövében zokogva elaludt.

Hol vagyok? Mi történik velem? Mit keresek egy erdőben? Futni kezdtem és egy hídnál lyukadtam ki. Ez az a híd ami örökre elveheti az életem és nem teszek senkinek sem keresztbe. A lány a híd oldalához sietett átmászta a korlátot és a mélységbe nézett ahol egy folyót látott meg. A híd egyik felén Jasont látta meg a másikba pedig Justint, Christiant és a lányokat a háta mögött pedig mint ha egy hang szólalt volna meg.

- Ugorj!

Ezután a híd két végéből azok a szavak hallatszottak, hogy Noémi ne kérlek ne tedd. A lány lenézett a mélységbe és elengedte a korlátot. Zuhant és csak zuhant majd síkítások és kiabálások kíséretében a vízbe érkezett…

Mindenki alszik Noémi szörnyű álmából felébredve egyből kipattant az ágyból. Fájó fejjel az asztalhoz ment ahol egy cetlit talált. Szia Noémi nem értettem mi ütött beléd tegnap de örülök, hogy jól vagy majd megbeszéljük a továbbiakban ezt az egészet. by Chris.

– Szóval a csók az valóságos volt. – nézett fel a cetliről a lány. Majd még egy cetlit is talált. Ez Jason kézírása. Szia Noémi sajnálom, hogy tegnap miattam voltál olyan szomorú és remélem jól esett az a csók Chrissel nyugi még rajtam és rjata kívül senki nem tudja de gondolom már nemsokáig marad titokban mint ahogy én és Sugi közötti félreértés sem maradt. Tegnap magakartam veled beszélni a dolgokat de nem akartalak titeket megzavarni így hát annyiba hagytam. Már értem milyen ez az egész ha látod a szerelmed mással. Ezért mégegyszer is sajnálom. Talán télleg jobb lenne ez a szünet közöttünk át kell gondolnod mindent. Szóval remélem minél előbb túl leszel rajta majd még beszélünk mert ez a levél eléggé hülyeség volt tőlem na puszil Jason. Mikor végzett ezzel a pár sorral Noémi elkezdett sírni. Ebben a pár hétben sok mást nem csinált amúgy sem de ez rosszabb volt. Gyorsan összepakolta a holmiját majd elővett egy tollat, egy papírt és elkezdte írni a maga mondani valóját:

Sziasztok srácok!

Rövid leszek nem vagyok a szavak embere ebben az esetben szóval.. Nem tudom mi történt tegnap és ha az ami történt télleg igaz volt akkor Chris bocsáss meg kicsit nem is tudom azt hiszem magamba fordultam. Jason nagyon sajnálom, hogy ezt végig kellett nézned de legalább már tudod te is, hogy ez milyen rossz érzés. Sugi ha megtudnád azt ami tegnap történ amit gondolom majd Chris megoszt veled akkor ne őt hibáztasd hiszen velem nem volt minden rendben ő csak eljött a parkba ahogy kértem. Leila szeretlek majd beszélünk sokat♥. Justin továbbra is fellépek veletek de szerintem nem volt jó, hogy most így hirtelen újra visszatértem közétek szóval úgy döntöttem visszamegyek Selenához és majd onnan járok el fellépésekre illetve gyakorolni. Puszilok mindenkit bárkinek van valami mondanivalója illetve kérdése felém nyugodtan hívhat felfogom venni ha csak nem valami mást csinálok. Na puszil titeket NoémiŁŁ.

Miután végig írta a levelet halkan kiosont a papírt lerakta egy jól látható helyre majd elindult a legközelebbi repülőtérre. Várt egy darabig majd felszállt a gépre ahol átgondolt mindent. Jobb lesz, hogy most elmegy innen legalább eltűnik a többiek életéből és mindenkinek jó lesz így. Ráadásul nem is lesz olyan rossz kezekben hiszen Selenát már szinte a nővérének tekinti. Mindenkinek jobb lesz így.

*Eközben a csapatnál*

Nagyjából már mindenki felkellt és megtalálták a levelet amit Noémi hagyott nekik. Leila olvasta fel mikor végzet mindenki Christianra nézett értetlenül. Így hát kénytelen volt elmondani mi történt. Senki nem hibáztatta egyedül Sugi volt kibukva aki ott is hagyta a csapatot és berohanva a szobába eldőlt az ágyon és szomoruan nézte a plafont. Nem sokáig volt ez így mivel bejött hozzá egy nem várt személy.

- Hagyjatok békén bárki is vagy menj innen! – szólt az illetőre Napsugár.

- Hmm pedig én a helyedbe meghallgatnám ezt a bárkit. – szólalt meg…

- Jason? – ült fel kérdően az ágyon Sugi.

- Nem a római pápa. – forgatta a szemét nevetve.

- Hát de nem úgy volt, hogy utálsz? – kérdezte a lány.

- De, de hogyha Noémi képes volt neked megbocsájtani én se haragudhatok rád örökké. – mosolygott Jason.

- Jajj de jó. – mosolygott Sugi és megölelte a fiút. – És amúgy mért jöttél? – érdeklődött Napsugár.

- Hát, hogy elmondjam nem kéne kibuknod Chrisre. Sőt Noémira sem. Emlékezz vissza, hogy mi mennyi fájdalmat okoztunk Noéminek. És Chrisnek sem lehetett valami jó ha szerelmes volt már akkor is beléd. És mégis megbocsájtottak igaz Noéminek egy kicsit hosszabb ideig tartott de végülis kibékültetek. Nem így van? Ők is ugyanezt érezték talán még jobban is fájt nekik mert közöttünk nem csak egy kis csók volt. – magyarázta Jason Suginak.

- De talán igazad van. – mosolygott a lány majd kiment Chrishez.

*Eközben Leila és Justin*

Elmentek sétálni amíg Chris és Sugi megbeszélik a dolgokat.

- Mik nem történnek itt olyan furcsa remélem te nem fogsz megcsalni Sugival vagy Noémivel vagy esetleg valaki mással. – hülyéskedett Leila.

- De persze első dolgom lesz. nevetett Justin.

- Most komolyan? Hát kösz. – tette a durcát Lei.

- Nem hülye vagy? Mért kéne nekem más amikor ilyen szuper barátnőm van.

- Hmm mit értesz szuper alatt? - fordult felé Lei.

- Hát gyönyörű, kiválóan táncol, és kitudja még lehet, hogy a hangja is nagyon szép. Jah és kihagytam a legfontosabbat ő csókol a legjobban. – nézett a lány szemeibe és ajkai közeledtek Leiláéhoz. Majd egy érzi csókot adott neki.

*Napsugár és Chris*

- Figyelj én nem is tudom nem esett valami jól de tudom, hogy neked rosszabb volt amikor én és Jason.. szóval érted?

- Hát én értem. De tényleg nem kellett volna bedőlnöm a tesódnak.

- De elég nehéz időszakon van túl szóval remélem azért őt is megérted. Elhiszed nekem, hogy ő sosem tenne ilyet?

- Persze mint ahogy te sem Jasonnel. – erre a mondatra Sugi elkeseredett és leült a székre.

- És ha járunk ezt hányszor fogod a fejemhez vágni? Mert akkor ennek így semmi értelme. – mondta Sugi halkan.

- Ne haragudj nem akartam csak… olyan zavaros most minden összevagyok zavarodva nem értettem mért pont rajtam kell levezetnie Noéminek ezt az egészet. De remélem, hogy most ez nem fog közénk állni. – ment Sugi elé majd felállította a székről.

- Én is remélem. – mosolygott Sugi majd megcsókolták egymást. Ez volt az ilyen békítő csók. Jason örült, hogy kibékültek bár annak örülne a legjobban, ha ő és Noémi békülnének ki. El is tervezte, hogy mindent elmond neki. Igaz elég messze van tőle de úgy tervezte, hogy elmegy utána és ha Noémi valami gond folytán nem bocsájt meg neki akkor semmi értelme tovább itt maradnia hazamegy. Végleg. Igaz nehéz lesz túltennie magát az egész ügyön de megpróbálja túlélni. Mikor már Justin és Leila is haza értek megkérte őket is, mint ahogy Sugiékat, hogy menjenek majd a szobájába mert mondani szeretne valamit. Még délután elakart utazni szóval ebéd után beterelt mindenkit a szobájába és belekezdett.

- Szóval. Az van, hogy elterveztem valamit. Még ma elutazok.

- Micsoda? De mért? És hova? – kérdezte a csapat.

- Hát először is nagyon megkedveltem itt mindenkit nagyon kedvesek voltatok hozzám de én egy valamiért jöttem ide jobban mondva egy valakiért. És az Noémi. Nos mivel ő már elment innen nekem sincs értelme itt maradnom. Szóval utána megyek és megpróbálok vele kibékülni. Ha ez valamiféle gond miatt nem sikerülne visszamegyek ahonnan jöttem. Azaz haza.

- Értjük de .. de hát akkor ha Noémi nem békül ki veled akkor már nem is fogunk téged látni? – csodálkoztak a lányok.

- Hát lehet de az is lehet, hogy meglátogatlak titeket vagy ti engem. Nem tudom.

- Értem. – szomorkodott Leila. – De remélem azért nem bánod ha elkísérünk a reptérre.

- Nem dehogy is. – mosolygott Jason. Amíg nem kellett menni addig mindenki tévézett. A hírekben arról volt szó, hogy mivan Justin egyik táncosával sokat látják sok helyen. Persze ez a személy nem más, mint Noémi. Mivan az álompárral Noémi és Jason-al? gy hallottuk, hogy már Napsugár és Christian Beadles is összejöttek. Nem is beszélve arról, hogy Justin Biebernek is új barátnője van Leila Kiss. A hírek most el voltak foglalva JB-vel és táncosaival. Unalmas volt, de hát mit lehet tenni. Lassan elérkezett az idő. Jason már összepakolt és elindultak a reptérre. Nem kellett sokat várni.

- Hát Jason sok szerencsét kívánunk, neked reméljük Noéminek most nagyobb lesz a szíve, mint az esze. – mondta Leila mosolyogva.

- Hát én is remélem, hogy még szeret engem. – mondta Jason majd mindenkitől egyesével elköszönt és felszállt a gépre. Noémi után ment, aki mit sem sejtve unatkozik egyedül Selenánál. Jason teljes reménykedéssel, hogy Noémi megbocsájt neki és újra egy pár lehetnek.

~~~ Magyarországon, a szülőknél.~~~

Mint ahogy ott egész Amerikában, úgy Magyarországon is arról beszélgettek tini lányok ezrei, hogy Justin Bieber kivel van együtt Selenával vagy az egyik táncosával, Leilával. Persze ezt a tv műsorokból se hagyták ki a legtöbb sztárokról szóló hírek csak erről szólt. Amit a szülők se hagytak ki köztük Leila szülei sem.  Egyik este Lei anyukája leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t, amiben az Interaktív ment és pont abban a pillanatban jött a POParazzi rovat, ami mint általában Justin is szerepelt. A műsorvezető ezeket a szavakat mondta: „Már nagyon sokan találgattátok, hogy ki a világ legnagyobb tini sztárjának Justin Biebernek kedvese, egy amerikai interjúban, ahogy kiderült az énekes egyik táncosa név szerint Leila Kiss, aki magyar lány, úgyhogy a magyarok büszkék lehetnek rá”. Jutka néni (Lei anyukája) nem hitt a fülének csak bámult maga elé miközben agyán lejátszódottak az utolsó nap eseményei, mikor még lánya otthon volt, és boldogan készült a fellépésére. Kis idő múlva az ikrek is eszébe jutottak, s rögtön a lányok anyját hívta, aki szintén nem hitt annak, amit hallott. Majd megbeszélték, hogy két nap múlva Amerikába mennek. Eltelt a két nap s a szülők már korán reggel a repülő ülve várták, a gép felszállását. 8 óra múlva már Atlantába is értek, leszálltak, megkeresték a csomagjukat és elindultak, bár nem tudták pontosan merre menjenek, de mentek, mert már várták, hogy találkozhassanak, a lányokkal és haza vigyék őket. Miközben sétáltak egy szállodához értek, ami megtetszett nekik, gondolták akkor itt fognak megszállni. De az a szálloda pont az volt, ahol Justin és a többiek laktak. Éppen akkor léptek be az ajtón, amikor Napsugár a liftbe, így szerencsére elkerülték a találkozást. Az ikrek és Lei anyja a 613-as szobát kapták, ami pontosan azzal a szobával szemben volt, ahol a csaj lakik. Az anyukák felmentek, hogy szemügyre vegyék a szobát, Lei épp akkor nyitotta ki az ajtót, de olyan hamar be is csapta, mert felismerte a két váratlan vendéget.

-          Sugi! Baj van! – kiáltott fel.

-          Mi az? Mi történt? – kérdezte nagyra nyitott szemekkel.

-          Itt vannak. – nyögte ki.

-          De még is kik? – kérdezte most már kicsit dühösen.

-          Hát……..anyuék.

-          Hogy kik? Ne hülyéskedj ez nem jó vicc, légyszi mondd, hogy nem igaz.

-          De pedig sajnos igaz, kukucskálj ki az ajtón, lehet, még itt vannak kint.

-          Jó rendben, de nem hiszem, hogy pont ide jöttek volna, meg még is honnan tudnák, hogy itt vagyunk? – kérdezte.

-          Nem tudom, de azért felhívom Justint. – majd kiment a teraszra, addig Sugi kikukkantott az ajtón. Alaposan szétnézett, de egy lelket sem látott, kicsit várt, hátha meglátja azt, akiket barátnője látott. Leila addigra mindent elmondott Jussnak a telefonban, és elköszönt tőle.

-          Hát nem tudom, te kiket láttál, de én senkit se pedig alaposan szétnéztem ezt elhiheted, mellesleg szerintem nem ártana Noémivel beszélni, mert ha tényleg ők azok, amit nem hiszek, akkor neki is kell tudni a róla.

-          Rendben, felhívom őt is, te meg addig nézzed.  –mondta Leila.

-          Okés. – helyeselte Sugi. Leila bepötyögte Noémi számát, s már csörgette is, a telefon ki is csöngött, de senki nem vette fel. Gondolták biztos Selenával vásárolgatnak vagy moziznak. Napsugár egyfolytában leskelődött, mert már nem nyugodott a kíváncsiságtól. Egyszer csak Justint látta közeledni a szobaajtóhoz. A srác hamar oda is ért, köszönt Suginak és persze barátnőjének is, akit csókkal üdvözölt.

-          Na, láttátok már azóta azt a két nőt? – kérdezte.

-          Hát én leskelődök, de nem. – felelte Napsugár.

-          Pedig én láttam őket esküszöm. – szavatkozott Lei.

-          Hé, lányok ajtónyílást hallok. – suttogta Juss – aki ki is pillantott az ajtón Sugival együtt.

-          Tényleg ők azok. – nyögte ki Napsugár.

-          Komolyan? – kérdezte kerekre nyitott szemekkel az énekes.

-          Igen, sajnos Leilának igaza volt. Mi lesz, ha megtalálnak minket és haza visznek? – aggódott.

-          Én nem akarok haza menni.  – felelte Juss barátnője majd hozzá bújt.

-          Én nem engedem, hogy haza vigyenek titeket. – kiáltott fel Justin – De lányok Noémi tudja már, hogy itt vannak? – kérdezte.

-          Nem. – jelentette ki Leila. -  Én hívtam, de nem vette fel, légyszi Szívem hívd fel Selt hátha együtt vannak.

-          Rendben, már hívom is. – felelte.

-          Igen, tessék? – szólt bele a telefonba Selena.

-          Szia, Justin vagyok, Noémi veled van? –tért a lényegre.

-          Igen itt ül mellettem, baj van?

-          Hát az a helyzet, hogy ez nem telefon téma át kéne jönnötök ide a hotelba a lányok szobájába, persze most rögtön, mert nagyon fontos és majd itt elmondunk mindent, és ha lehet, akkor kapucnis felsőbe jöjjetek, és legyen rajtatok a süsü vagy sapka, ami takarja az arcotokat, na, siessetek, szia. – csapta le a telefont Juss. A lány nem tudta mire vélni a hívást, de mindent elmondott Noéminak, s már indultak is, mindent úgy tettek, ahogy a srác mondta, 10 percen belül már ott is voltak. Justin rögtön ajtót nyitott mikor hallotta a kopogást. A két lány már nagyon ideges és kíváncsi volt.

-          Sziasztok! – köszöntek majd Noémi gyorsan testvéréhez és Leilához.

-          Na mi az? Mi volt olyan sürgős? – kérdezte Selena.

-          Nem fogjátok lehinni, de Lei és a ti anyukátok itt van, a szembe lévő szobában. – hadarta el gyorsan a mondatot Juss.

-          Hogy mi? – kiáltott Noémi miközben a többiek csitították.

-          Igen így van, sajnos. – nézett rá lehajtott fejjel Sugi.

-          De az akkor azt jelenti, hogy …….akkor ha megtalálnak haza kell mennetek Magyarországra? - kérdezte Sel könnybe lábadt szemekkel.

-          Jaj, csajok, jó hiányoznak a szüleim de………. de maradni akarok, minden ideköt, Justin, a munkám és most már itt akarok élni. – mondta Leila majd átölelte Justint.

-          Mi lenne, ha itt maradnánk a szobában, úgyse lesznek itt egy hétnél tovább, legalább is remélem, meg ott a szobaszerviz, ha kell valami, akkor rendelünk.  – nyugtatta magát s a többieket Noémi, de ő is tudta, hogy ez így nem lesz jó.

na sziasztok :D igazából ez az a rész, ami eredetileg sokkal hosszabb lett volna, de nem tudom befejezni, mert mennem kell el :// am az egészet én írtam ;$$ puszi: anettxd

A szállodaportás kettő levelet adott a kezükbe, amit beléptek az ajtón. Mindketten kérdezték, hogy ki hagyta ott, de választ nem kaptak kérdésükre. Felmentek a szobába, majd mindketten a borítékukat nézegették.

- Mi lehet benne? – gondolkodott Justin, miközben helyet foglalt barátnője mellett.

- Nem tudom, de… - kezdte Leila, majd riadt tekintetét a szupersztárra emelte. – De én félek. Annyiszor hallani levélbombáról, meg minden…

- Nyugi, ha az lenne, akkor biztosan nem adta volna oda a portás – vigasztalta a lányt Juss, majd lágyan megcsókolta. – Szeretlek.

- Én is – válaszolta mosolyogva Lei, és a levél kibontásával kezdett foglalatoskodni, immár az ablakban ácsorogva. Hamar felszakította a borítékot, és egy rövidke üzenet csusszant a kezébe: „You are dead! Don’t be in love with Justin, or…!” Amint szemei végigsiklottak a csúnyácska kézíráson apró sikoly szökött ki belőle. Kezét szája elé kapta, végtagjai remegtek.

- Mi történt édes? – ugrott fel Justin azonnal, és a lányhoz rohant, aki a kezébe adta a fenyegető üzenetet. – „Halott vagy! Ne szeresd Justint, vagy…!” Ezt nem hiszem el – méltatlankodott a fiú, miközben karjaival körülfonta a lány remegő derekát. – Van még valami a borítékban? – választ nem várva a fehér papiros után nyúlt, majd a földre borította a tartalmát.

- Justin – kezdte Leila, miközben meglátta a földön egy fényképének szétvágott mását. – Tűnjünk el innen! – kérlelte, hangjában őszinte félelemmel.

A fiú, mintha meg se hallotta volna a lány félelemmel teli hangját, elengedte őt, és sietősen távozott a szobából, majd később a szállodából is. Leila magára maradt. Nem volt más vele, csak a hatalmas félelme, és a remény, hogy most nem törnek az életére. Pont most, amikor boldog volt, végre valahára.

*** Napsugár és Chris ***

A páros leány tagja szinte lebegett a boldogságtól. Tudta, hogy az élete végérvényesen megváltozott azzal, hogy összejött Chris-szel. Végre úgy érezte, hogy fontossá vált valaki számára. A szállodájukhoz közeli parkban voltak, egy hatalmas fa alatt elhelyezkedő padon ültek, kéz a kézben.

- Mesélj magadról, hisz oly’ keveset tudok rólad – kérte Chris a lányt.

- Igazából nincs mit mesélnem. Az életem hihetetlenül unalmasan telt mindeddig, míg el nem jöttünk otthonról – bújt ki a válaszadás kötelessége alól Napsugár.

- Naaa – kérlelte Chris, miközben egyre közelebb hajolt a lányhoz. Sugi már biztosnak érezte, hogy egy csók lesz a következő mozdulata a fiúnak. Ám tévedett. Ajkuk között alig volt másfél centi távolság, mikor Chris újra megszólalt: - Elmondod, vagy…

- Vagy? – mosolygott a lány, hangja kihívóan csengett, ám ezzel együtt erőtlenül is. Christian közelségében valahogy mindig elvesztette tökéletes beszélőkéjét.

- Áh, semmi se – hagyta annyiban a beszélgetést Chris, miközben hátradőlt a padot és tekintetét a lánnyal ellentétes irányba fordította. Sugi bárhogy próbálkozott, nem sikerült magára vonni barátja figyelmét. Felállt, barátja lábára ült, és szenvedélyesen megcsókolta a megkövült „lényt”. Erre, mint valami varázsigére, feléledt, és nem eresztette a lányt. Napsugár célja persze az lett volna, hogy megcsókolja Chris-t, majd ott hagyja, de ez nem igazán jött össze neki. Körülbelül 10 percig ücsörögtek a padon, egymásba gabalyodva, mikor kiabálásra lettek figyelmesek:

- Segítsetek! Meg kell menteni a jövőtől! – szólt a zavaros beszéd. Másodperceken belül arc is párosult a férfihanghoz, mégpedig Justin-é. Sugi és Chris megint egymás mellett ültek, kérdőn néztek egymásra, majd tekintetüket a jövevény felé fordították.

- Mi a gáz, haver? – Chris szólalt meg hamarabb, mikor már odaért Juss.

- El kell tüntetni Leilát innen – hangjában félelem csengett.

- Mit műveltél vele? – ugrott fel e szavakra Napsugár. – Megöllek, ha valami…

- Befognád?! – rivallt rá az énekes, majd tekintete átcsapott szabadkozóban. – Bocs. Fenyegető levelet kapott, illetve az egyik képét szétdarabolták. Valamelyik őrült rajongóm lehetett az, nagyon féltem. Mit tegyek?

- Úristen – szólt sikolyszerű hangja a lánynak. – És képes voltál egyedül hagyni? Megvesztél?

- Kettő testőröm áll az ajtóban, csak minket engednek be hozzá, Selenát meg Noémit – nyugtatta meg Biebs. – Szóval?! Van valami ötletetek?

- Először is menjünk vissza, és majd együtt, négyen megbeszéljük – ajánlotta Chris, ellentmondást nem tűrő hangján. Kézen fogta Sugit, és elindultak Juss autója felé

*** Jason szemszöge ***

Valamit kezdenem kell. Napok óta a helyes megoldáson gondolkodom. Ugorjak szakadékba? Kössem fel magam egy fára? Vagy csak sűrűn vegyek levegőt víz alatt? Melyik öngyilkossági módot díjazná legjobban Noémi?!

Persze Napsugárnak mindenki megbocsátott, legalábbis Chris minden bizonnyal. Mi az már, hogy együtt vannak?! Olyanok, mint ég és föld, tűz és víz, teljesen különbözőek. De végül is ők tudják. Sugi bőven megelégszik azzal a ténnyel, hogy tönkre tette testvére életét, és nem mellesleg az enyémet is. Nem volt ehhez semmi joga sem. Ám ha így érzi jól magát, akkor legyen, megoldotta. Ha legközelebb összefutok vele, feltétlenül gratulálok neki, igazán profi munkát végzett.

- Vedd fel, én vagyok az! – szólt a telefonom, mire szívem nagyot dobbant. Ez az egyedi csengőhang Noémi hívásakor szólal meg, csak és kizárólag. Rögtön felkaptam, és reménykedve szóltam bele.

- Szia, itt Jason. Figyelj…

- Nem, te figyelj! – a vonal túlsó végén Noémi higgadt, bájos hangja magabiztosan csengett. – Találkozzunk fél óra múlva a Sunshine parkban. A közelben van a szállásom és nincs kedvem sokat mászkálni. Rendben?

- Pont itt vagyok, részemről most is beszélhetünk – szívem majd’ kiugrott helyéről. Noémi beszélni akar. VELEM?!

- 3 perc, és lent vagyok – egyezett bele Ő, majd letette a telefont. Mint valami hisztis lány, rögtön tükör után nyúltam volna. Jobb híján a telefonom kijelzőjét használtam. Hajam kissé bozontos, ahogy szokott, és ahogy Noémi mindig is szerette, és remélhetőleg még mindig szereti. Kedvenc sárga pólóm van rajtam és a fekete farmerom. Egész jól nézhetek ki, hisz elég sok csajszi megnézett. Vagy ha nem azért, mert helyeske lennék, akkor azért, mert süt rólam, hogy Noémi nélkül fél ember vagyok, mindössze.

*** Noémi szemszöge ***

Borzalmas lesz viszont látni Jasont. Akárhányszor rá gondolok, mindig az a kép villan elém, hogy Sugi rajta fekszik, ő pedig mit sem sejtve csókolja. Igazából nem kellene haragudnom Jason-re, ő nem tehet semmiről se. Lényegében mindenért Napsugár a hibás. De már meghoztam a döntést, tudatnom kell ezt vele is.

- Szia Jason – köszöntem neki, amikor odaértem találkahelyünkre.

- Szia – hangjában izgatottságot véltem felfedezni, de tisztán láttam rajta, mennyire szenved attól, hogy nem jöhet oda hozzám, nem csókolhat meg.

- Azt hiszem, meg kellene beszélni ezt az egészet. Az az igazság, hogy már hoztam egy döntést – amint felfogta szavaim jelentését, arcáról lehervadt a mosoly, bánatosan bámult maga elé. – Kérlek, nézz rám! – kértem, bár tudtam, hogy akkor nekem is sokkal nehezebb lesz, nemcsak neki. Fejét lassan megemelte, sötét szemeiből tisztán ki lehetett olvasni hatalmas fájdalmát. – Nagyon haragudtam rád is, és Sugira is, a miatt, ami történt. De beláttam, hogy te nem vagy hibás a dologban. Az ikrem volt az, aki átvágott téged is, engem is és mindenki mást is. Nem volt könnyű, de neki is megbocsátottam, akárcsak ti, bár arcodon azt látom, hogy terád ez nem igaz. Kérlek, ne haragudj rá, azért őt is meg lehet érteni…

- De… - kezdett volna akadékoskodni, de én belé fojtottam a szót.

- Ne, kérlek, had mondjam végig! Nem fogok visszaköltözni hozzátok, egyelőre nem. Viszont mondd meg Justinnak, hogy örömmel táncolok neki, ha szükség van rám. Annak nem látom értelmét, hogy elvonuljak a sebeimet nyalogatva. Mindnyájunknak nagy feladat volt az, mi megtörtént, és úgy látom, mindenki legalább hármasra megoldotta. Megteszed, hogy átadod az üzenetemet?

- Persze – felelte. – És… és velünk mi lesz? – kérdezte reményvesztve, sápadt hangon.

- Egyenlőre semmi. Szeretnélek arra kérni, hogy adj még egy kis időt. Nem tudom, meg tudnék-e bízni benned ezek után. Hihetetlenül rosszul esett, hogy bevetted Sugi dumáját. Ezét kell átgondolnom a dolgot. De ha más nem, remélem barátok maradunk.

- Igen, barátok… - amint meghallottam a hangját a sírás kerülgetett, de nem ugorhattam elé, hogy megcsókoljam. – Nekem mennem kell, szia – reakciómat meg nem várva elrohant a szálloda felé. Remélem, nem esik semmi baja.

*** szállodában ***

Amikor visszaért Justin Sugival és Chris-szel, Leila hihetetlenül megörült nekik. A lányt láthatóan a sírás kerülgette, de egészen jól tartotta magát. Amíg a barátja elvolt, összerakosgatta a képet, majd egy piros lapra ráragasztotta. Már szinte mosolygott, mikor Napsugár kezébe nyomta.

- Valaki most tanulja használni az ollót, én meg elrontottam a szórakozását – kezdte. – Na, milyen lett?

- Totál hülye vagy, te – ölelte magához barátnőjét Sugi, majd összenevettek. – Justin, ne aggódj, rossz pénz nem vész el – ezzel a srácra kacsintott, mire a szoba megtelt vidám kacajokkal.

- Én akkor is aggódom – fejtegette Juss, mikor egy kicsit lenyugodtak. – Valamit csak tennünk kellene.

- Megmondom, hogy mi legyen – Chris láthatóan tudta, hogy mit beszél, mindenki tiszteletteljesen figyelt rá. – Éljük tovább az életünket úgy, ahogy eddig. A fenyegető előbb-utóbb úgy is megunja. Sugi pedig jól beszél, tud magára vigyázni Leila, hidd el.

Chris éppen befejezte mondatát, amikor kopogás hallatszódott az ajtón. Jason óvatosan benyitott, majd mikor meglátta az egybegyűlt csapatot megjött a bátorsága. Rögtön el is kezdte mondókáját.

- Beszéltem Noémivel. Jól van, én legalábbis ezt láttam rajta. Az üzeni, hogy nem haragszik egyikőnkre sem, és kész táncolni a fergeteget JB koncerteken. Viszont még nem szeretne visszaköltözni – mondta el ezt egy szuszra, majd lehuppant az ágyra.

- Jól van? – kérdezte Justin

- Mikor költözik vissza? – érdeklődte Leila és Chris egyszerre.

- Veletek mi lesz? – kérdezte Sugi halkan, bűnbánó hangon. – Újra együtt?

- Mit érdekel az téged? – bunkóskodott Jason, miközben másik irányba tekintett. – Te cseszted el a kapcsolatunkat, most már ne is érdekeljen!

- Hé haver, nyugi van, vili?! – nyugtatta Chris. – Ha esetleg nem tűnt volna fel, nagyon megbánta az egészet, és legszívesebben visszacsinálta volna, de már nem lehet. Ezzel együtt kell élned neked is, nekem is, és mindenki másnak is.

Justin telefonja hamarosan megcsörrent, barátja, Usher hívta. Mint később kiderült, egy bulin lesz fellépése.

- Ezt nem fogjátok elhinni. Engem kértek fel a Forma1 Kanadai Nagydíja után megrendezésre, kerülő bulira énekelni. És kérték a táncosokat is. Buli vaaaan! – egészen feldobódott a hírtől. Hát persze, hisz ő is csak fiúból van.

*** 2 hét múlva ***

A repülőgép most gurult végig a leszállópályán. Álmos fejek látszódtak az ablakban, ám a tekintetek egyre inkább megélénkültek. Mikor a gép végre megállt, a lányok majd a fiúk is szépen kiszállingóztak. Justin természetesen ismerte a terepet, hisz Kanada a szülőhelye, de a többiek nem sokat jártak errefelé korábban. A reptéren lágyan fújdogált a szél, a hőmérséklet is kellemes volt. Justin megfogta Leila kezét, Chris Sugijét, s a sort Noémi és Jason zárta, akik szótlanul ballagtak egymás mellett?

- Hova megyünk először? – kíváncsiskodott Leila, fejét körbeforgatva, a tájat szemlélve.

- Megnézzük a közeli rendezvénytermet, ott lesz a buli holnap délután. Na meg persze próbálni se ártana, hisz az elmúlt időben az is kimaradt – jegyezte meg Justin halkan.

Amikor elértek a rendezvényteremhez, szemük-szájuk tátva maradt. Az eléjük tárulkozó látvány szinte leigázta őket. Az épület körülbelül 5 emelet magas volt, a bejárat feletti boltozatot kőfaragások díszítették. A festők homokszín festékkel dolgoztak, mikor a háznak színt adtak. Belépésük pillanatában világossá vált előttük, hogy az épület külcsíne még a tizedével sem ér fel a belsőnek. Mindenütt aranyozott festmények, s a nagyterem egy európai stílusú rokokó elrendezésben tárult fel szemük előtt.

- És itt, eme csodás helyen fogják leinni magukat azok az átkozott autóversenyzők. Borzalmas – vélekedett Napsugár, akiről köztudott, hogy nem szereti ezt az autós sportot. – Viszont ide még vissza kell egyszer jönnöm. Bámulatos terem.

- Hogy mi? Borzalmas lenne a Forma1? Hát én komolyan nem ismerlek – Chris gyorsan hátat is fordított a barátnőjének.

- Ez nem sport. Egyszerű fizika, meg matematika. Nem a pilótán múlik az eredmény, hanem az autó tervezőin. Az, hogy Vettel, Hamilton vagy Schumacher ül a kormány mögött, lényegében tök mindegy.

- Ez sem igaz – szólt bele a társalgásba Jason. - Egyértelmű, hogy Hamilton a legjobb. Az, hogy most ez a Vettel gyerek a világbajnok, csak a véletlen műve.

- Hé! Seb a beszt, ez tuti – avatkozott bele Chris. – Az autón nem olyan sok múlik, a pilóta a mérvadó.

- Mind gyengék Schumi mellett – mosolygott Justin. – Nem véletlen, hogy hétszeres világbajnok.

- Tényleg nem. Elég vén trotty már! – röhögött Jason. Ez általános derültséget keltett.

- Na, próbálunk, vagy mi lesz? – türelmetlenkedett Leila. – Szeretnék még vásárolni egy kicsit.

- Szeretnék én is nekifogni – értett egyet barátnőjével Noémi. És tudjátok, van még más dolgom is.

- Jó, kezdjük! – adta meg magát Justin. – Először eléneklem a First Dance-et, mint nyitószámot. Aztán gondoltam a Love Me-re, a Favourite Girl-re meg a Never Say Never-re. Vélemény?

- Az nincs, megállapítás van – mosolygott Sugi. – A kedvencemet kihagytad – arcán tettetett szomorúság tükröződött.

- A kedvencünket – javította ki testvérét Noémi. Mióta újra találkoztak ez volt az első alkalom, hogy a két lány egymáshoz szólt. Napsugár tesójára pillantott, majd elmosolyodott. – Majd nekünk is beszélnünk kellene – mondta, mikor észrevette Sugi arcvonásait.

- Hagy, tippeljek! – próbálkozott Chris. – One Less Lonely Girl?

- Neem – kántálták az ikrek.

- Akkor Pray – adta meg tippjét Jason is, ám az ő válaszára is csak fejcsóválás lett az eredmény.

- Ne hülyüljetek csajok! – szólt közbe komolyan Justin. – Az én ötletem a Born to be Somebody. Na?!

- Noémi, szerinted a szupersztár kitalálta? – kérdezte Sugi, halk kuncogással.

- Sajnáljuk Justin, a te válaszod se helyes. De nem fedjük fel titkunkat, próbálkozzatok még – ezzel a fiúkra kacsintott. – Let’s dance! – kiáltotta a két lánnyal párhuzamban, majd Justin elé lökték a mikrofont, aki elkezdte énekelni a First Dance-et.

A próba fergeteges hangulatban telt. Rengeteget nevettek, felidézték a lányok azokat az időket, amikor megismerkedtek, amikor elszöktek otthonról. A haza említésére a hangulat alább hagyott, s Napsugár volt az, akinek először jelentek meg könnyei. Szélsebesen letörölte arcáról, majd mosolyogva beszélgettek tovább. Amikor már az összes sztorit megosztották a srácokkal, a lányok elvonultak a szállodába. Leila amint belépett a szobájába, felkapta pénztárcáját, és már rohant is shoppingolni a közeli bevásárlóközpontba. Az ikrek maradtak csak „otthon”. Először még csak szótlanul járkáltak egymás mellett, kerülgették egymást, ám ezt hamar elunták, legfőképp Napsugár.

- Komolyan képes voltál megbocsátani azt, amit tettem? – kérdezte félénk, remegő hangon a lány. – Hisz egy idióta voltam, aki egy szép és ígéretes párkapcsolatot tett tönkre.

- Mindenki követ el hibákat. S igazából magamat hibáztatom az egész miatt. Tudom, hogy lelkileg egy kissé labilis vagy, s hogy elhanyagoltalak. A fiúknál nincsen nagy szerencséd, bár ennek az oka számomra máig rejtély. Figyelnem kellett volna rád, nem pedig Jason-nel foglalatoskodni, csak és kizárólag.

- De szeretitek egymást. Te csak azt tetted, amit minden más tinédzser tett volna a helyedben. Szereted ezt a fiút, és ezt nem tartottam tiszteletben.

- Ha nem te teszed meg, akkor megteszi más, hogy rámászik. A szitu nem elkerülhető, te csak könnyítettél a dolgon.

- Imádlak, ugye tudod? – borult tesója nyakába Sugi, könnyeit törölgetve.

- Ez csak természetes, mindenki így van velem – kacagott Noémi. Ismét szent a béke közöttük. A lányok mindketten azt remélik, hogy ez örökké tart.

*** másnap, a Forma1-es futam után, a buliban ***

Már mindenki megérkezett a buliba. A futamot, mint már megszokhattuk, ismét Sebastian Vettel nyerte. Második helyen Button végzett, a harmadik pedig Webber lett. Mikor a győztes belépett hatalmas tapsvihar köszöntötte.

Mikor a hangulat már a tetőfokára hágott a villanyokat lekapcsolták, majd fel. Ez így ment közel egy percig, mire elcsöndesedett mindenki. Ekkor Justin és a lányok elfoglalták helyüket a színpadon, s elindult a rövidke koncert.